A kutyám tényleg így megérez mindent, ami velem kapcsolatos?

IGEN

mindent megerezz,ha szomoru vagy o is,ha boldog o is.

szeret eged,es tudja h teis ot.ennyi.

tegyetek egymast boldogga :)

Ez inkább rossz, a kutyádnál szeparációs sztessz van, azaz nem vagy teljesen vezéf, félt a világtól. Rajta van nagyon sok teher a vezéaég miatt, nagyon frusztrált. És ez nagyon nem jó így! És te ezt még erősíted is benne!

Olvass a szeparációs sztress uzán!

Hasznos link:

[link]

Hogy ne szorongjon egy részlet:

HAZAÉRKEZÉS, ELKÖSZÖNÉS: Amikor hazaérünk, sohase köszönjünk egyből a kutyának. Mindig először a családot köszöntsük, és 10-15 perc elteltével üdvözöljük csak a kutyát. Soha nem köszönünk el a kutyától, egyetlen szó nélkül hagyjuk ott őt, akár 5 percre a boltba, akár egész napra dolgozni, akár két hetes nyaralásra megyünk, és ugyanígy közömbösen viselkedünk visszatértéskor is.

MIÉRT? Egy farkasfalkát megfigyelve is azt láthatjuk, hogy a vezér, amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik rögtön a többi taggal. Először mindig haggya, hogy őt körülrajongják, de úgy tesz, mintha ott sem lennének a többiek, majd kis idő elteltével kezd csak velük foglalkozni. Ő soha nem kér engedélyt az alsóbbrendű tagoktól, amikor egyedül hagyja őket, és nem is érez lelkiismeret-furdalást emiatt. Ugyanígy kell nekünk is tennünk.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor hazaérkezünk, először mindig családtagjainkat üdvözöljük. Ha a kutyánknak  köszönünk előbb, akkor a család többi tagját automatikusan mögéje helyezzük a rangsorban – még akkor is, ha a kutya elfogad minket falkavezérnek. Vetkőzzünk le, pakoljunk el, és amikor a kutya már nem ugrál, nem rohangál körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott, elvonult a helyére, akkor hívjuk őt magunkhoz – soha ne mi menjünk oda hozzá –, és foglalkozzunk, játsszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen elfeledkezünk róla, akkor viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti, valamiért büntetésben van – erről majd később.) Elmenetelkor egyetlen szó nélkül távozzunk. Ez nem udvariatlanság, kutyánk pontosan érteni fogja, miért teszünk így.

Igen, nagyon kötődik hozzád. Ez viszont nem túl megnyugtató, amit írtál:

"mikor elmegyek itthonról sír, vonyít, fel-alá járkál"

"volt hogy 2 napig nem voltam itthon, és állítólag nem evett, nem ivott, csak ült és nézett, sírt"- ezt hívják szeparációs szorongásnak.

Egy boldog, kiegyensúlyozott kutya nyugodtan viseli, ha a gazdi elmegy otthonról. Az én kutyám is megérzi minden rezzenésemet, ha séta közben megállok egy pillanatra, azonnal jön oda hozzám. Ettől függetlenül tök békésen telt a mostani hétvégéje a szüleimmel (el kellett utaznom) evett, sétált, és egy pillanatig nem sírt utánam.

Egy normális "falkasorrendben" a kutya higgadt marad akkor is, ha a gazdi egy kicsit magára hagyja.

Gondold át, mi lesz akkor, ha egyszer bármi miatt hosszabb időre magára kell hagynod, éhen hal? Olvasd el Jan Fennel Kutyapszichológia c. könyvét, és változtass ezen az állapoton, mert a kutyád élete most nagyon stresszes.

És bár ez nem fajta függő, de egy labradornak meg pláne nyugodtan kellene maradnia ilyen helyzetekben.