Ezek a kutyák fajtatiszta Amstaffok? Csak hozzáértő, és tenyésztők hozzászólását várom.

pontosan,egy no is tud olyan jol kutyat nevelni mint egy ferfi.

a masik pedig hogy amit leirtal szornyu.

civilizalt vilagban elunk,nem eroszakkal kell megtanitani a kutyat.

es en mar magaban nem hagynam hogy a gyermekem nyuzza a kutyat!ezt a gyerekeknek is meg kell tanitani,A KUTYA NEM JATEKSZER!!!!!

az a csalad elegge nem erthet a neveleshez.

veréssel sikerül ugyan elérni, hogy azt csinálja, amit akar. csak nem mindegy, hogy a kedvedért csinálja, vagy mert fél. aztán majd csodálkoznak, ha egyszer csak megkap valakit a kutya a családból. aztán meg majd mondják: "lám, hiába neveltem "kemény" kézzel, mégis hülyék ezek a kutyák".

az erőszak erőszakot szül. őket szeretettel, de határozottan kell nevelni.

AZ ILYEN EMBERNEK NEM VALO KUTYA!!!MAX EGY TENGERIMALAC DE MEG AZT IS SAJNALNAM.NEKEM SOHA NEM KELLETT MEGUTNI A KUTYAT.A KEMENY KEZ KOVETKEZETES NEVELEST JELENT NEM EROSZAKOT.

KERDEZO: nyugodtan valald be a kutyat,nagyon gyerekszerrto fajta.persze nem szabad sosem egyedul hagyni vele.ahogy irtad jobb felni mint megijedni.

ez vonatkozik akar egy yorkiera vagy csivavara is.

sok boldog percet kivanok a kutyaval :)

Nem azt kell nézni, fajtatiszták-e?

Kérdés, milyen életük volt idáig? Idegenekkel miként viselkednek? Gyerekekkel volt-e már kapcsolatuk?

Először is a gyerekeid mennyire vannak szokva a kutyákhoz? Tudják, hogy mit szabad, mit nem? (ne haragudj nem bántásként írom) Fontos, hogy nekik is el kell magyarázni, hogy szabad szeretgetni, simizni a kutyát, de mi az ami már fáj neki (fülhúzás, stb.), hogy nem szabad mindig simogatni (alszik, eszik, stb.). Szóval itt a másik oldalról is meg kell nézni a dolgokat, hogy mennyire lennének ebben partnerek a gyerekek.

Aztán elvinném a kutyákhoz őket. Figyelném, hogy a kutyák hogy viszonyulnak hozzájuk. Mondjuk parkban is, nem csak "otthoni" környezetben.

Nekünk is van egy amstaffunk, ő imádja a gyerekeket (és nem vacsorára :) ). A 7 éves öcsémmel és az egyik barátunk kislányával (2 éves) mindig úgy játszik, hogy látszik a kutyán ahogy figyeli, nehogy fellökje őket. Még kölyök, másokkal van, hogy szeleburdi, de egyszerűen ha kicsik közelében van szinte lehelet finoman szaglássza őket. A kislányt kíséri a lakásban mindenhova, a kutyánkba kapaszkodik ha felkel, leül. Mondjuk ő egész kis korától így van szocializálva, nevelve, hogy a kicsikre mindig vigyázunk. Tehát nagyon fontos ez a rész is.

Aztán azon is elgondolkoznék, hogy lenne -e két ilyen aktív kutyára elég időm a családom mellett. A férjed is besegítene a sétákban például?

Ezeket mind átgondolnám és a legfontosabb, hogy lássam a gyerekek és a kutyák hogy viszonyulnak egymáshoz. Ezek után már te is tudni fogod, hogy mi a helyes döntés.

Nekünk Amerikai Stafford kutyánk volt. 9 hósan fogadtuk örökbe, megmentve egy esetleges kutyamenhelytől.

Mi gyerekekhez szoktattuk, már az elejétől kezdve, próbálgatva a mi és a kutya határait.

Teszteltük, mennyire bírja, ha kissé nyúzva is van.

Ez annyira jól sikerült, hogy mikor 2 éves volt a kutya megszületett az első, majd rá 2 évre a második gyermekünk. A kutya a kisfiaimat a saját kölykeként rendezte. Oda volt értük. Kísérgette az udvarban őket, vigyázott rájuk, nehogy a csalánhoz nyúljanak...

Még vadászni is megpróbálta megtanítani a nagyobbikat.

Nagyon anyáskodott a gyerekek felett. Ő egy szuka kutyus volt, sosem lehettek kölykei, de tűzbe ment volna a kisfiaimért.

És ez hülyeség, hogy nem lehet nőnek ilyen kutyát nevelni, én is nő vagyok, és semmi gond nem volt belőle. Nagyon szófogadó volt.

Utolsó vagyok. Míg nem voltak gyerekeink, addig a kisöcséimmel, és más gyerekek társaságába vittük, hogy szokja a gyerekricsajt. Fül húzogatást, simogatásokat, farok húzást...

Remekül hozzá edződött ezekhez a gyerekes dolgokhoz. így mi nyugodtan kiengedhettük őket az udvarra, mert tudtuk, hogy a kutya sosem bántaná őket. Nagyon nagy volt a szerelem mind a kutya, mint a gyerekek részéről...

De ehhez már mi kölyökként szoktattuk, hogy ne legyen belőle probléma a későbbiekben.