Kutya fedeztetés!? Tapasztalt gazdik véleményét, segítségét várnám!

"Valószínűleg a kölyköket fel is nevelné a családom.."

Tudod,hányan hitték ezt,és hány kutya került így sintérkézre?

Gazdit találni még fajtatiszta,szép(honnan tudod,szép-e a kutyád és nincs-e tenyésztésből kizáró hibájas,talán küllembíró vagy?)kutyusoknak sem könnyű ám ingyen sem!

Vagy ha gyorsan el is viszik őket,jó eséllyel egy újabb szaporítóhoz kerül az olcsó vagy ingyenkutya.Nem úgy fog ám odamenni hozzád,hogy "jó napot,én vagyok az a csúnya szaporító,disznóólba viszem elletni a kicsit".

Úgy mennek oda,mint szimpatikus,kedvencet kereső jó gazdik,még gyereket is visznek magukkal sokszor,hogy neki kell társnak.

Adnak egy kamu nevet/címet,aztán találd meg őket.

Ezt nem olvasta senki ? >>> A gyűlöletkeltésért, mások sértegeséért, provokálásért kitiltás jár, így ilyen válaszokat ne írj!

Persze szerintem már óvodáskorban megtanulhattuk / jobb esetben / hogy ezzel nem érünk el semmit.

Egyébként,én,ha kutyát adok el,minden esetben kérek személyi igazolványt,lakcímkártyát,tb kártyát,erkölcsi bizonyítványt és nem csak az eladott ebet chipezem be előtte,de a leendő gazdit is.

A gyerekem tanító nénijére magánnyomozót állítottam és ritkán megyek ki az utcára,mert félek,hogy a fejemre esik egy tégla.

Egyszóval : Üldözési mániám van,nem bízom senkiben.

Kutyát senki sem a pénzért tenyészt,hiszen álszent világban élünk.

Anyázni szigorúan csak név nélkül,hisz lehet,hogy legközelebb éppen neked adok el kutyát.

Különben is jobb így levezetni a feszültséget,mint mondjuk sportolással és ettől érzem magam igazán tökös legénynek.

A kutyatenyésztés egy bizonyos réteg kiváltsága,

mint ahogy sok egyéb dolog is ?

Ha valamit meg szeretnék magyarázni egy laikusnak,

türelemmel teszem.

Az agresszivitás általában azt jelzi,hogy félek a konkurenciától.

Az okos és az okoskodó között nagy a különbség.

Kívánok minden embertársamnak több empátiát egymáshoz

és egy pici önkritikára való hajlamot.

/ Hasznos és nem fáj. /

Tudom, ez már ezer éves, de most találtam.

Van egy border colliem, törzskönyves szuka kutya. Anno, amikor vettem, még hittem, hogy tenyésztő lehetek, de aztán lecsúsztam anyagilag, jöttek a gyerekek, se pénz, sem idő a kutyára. Nem viszem terelni, csak heti kétszer séta, jó időben minden nap, meg persze, amit együtt vagyunk itthon, akkor tanulás. Vártam, és persze sokat olvastam a tenyésztésről, orvosi vizsgálatokról, show és munkavonalról, korrupcióról, amivel magam is szembesültem. Sokáig voltam vele úgy, hogy még ráérek, mert addig nem vághatok bele, amíg nincs meg rá a pénz és az idő. Azután, hogy kiszámoltam mindent, gondoltam idén belevágok, a legelejétől, tenyészszemle, kennelnév kiváltás, stb..., már a kant is megtaláltam hozzá, amikor is megtudtam illetve rájöttem, hogy a szuka 7 éves koráig vonható tenyésztésbe, és te jó ég, idén nyáron tölti a hetet, tehát ez az utolsó lehetőségem, a tavaszi tüzelés.

Igenám, de a tenyészszemle március közepe, a kutya meg februárban tüzel, vemhes szuka nem vihető tenyészszemlére. Plusz az anyagiak sem úgy jöttek össze, hogy könnyű szívvel vágtam volna bele, így lemondtam a dologról. Most meg itt van március 13, a kutyám meg még nem tüzelt, bár kinti kutya, és az is lehet, hogy mivel nem figyeltem, csak nem vettem észre a dolgot. Minden tekintetben vérzik a szívem, mert itt ez a kutya, akit azért vettem pénzért, hogy tenyészthessek, különben, bár szerettem mindig ezt a fajtát, akkor is menhelyi kutyát vettem volna magamhoz. Vérzik, mert egy imádni való jellem, alkalmazkodó, agilis, szófogadó, és leélte a fél életét ivartalanítás nélkül, szenvedtettük a kan kutyánkat miatta, akinek csak fél heréje volt leszállva, így kasztrálásnál csak azt vette le az orvos, minden évben kétszer hetekig ment a banzáj. Leginkább azért vérzik a szívem, mert tényleg szerettem volna kiskutyákat. Oda vagyok értük, voltam már ellésnél, és valamiért az van belém rögzülve, hogy ezen a bolygón azért vagyunk, hogy szaporodjunk továbbadjuk a génjeinket. Ha ezt nem teszem lehetővé a kutyámnak, akkor úgy érzem, az élete végső soron hiábavaló volt.

Gyűlölöm a szaporítókat, akik anyagi okokból kutyáznak, és az egészségügyi hátteret nem biztosítják a vemhes szukának, a szűréseket nem végzik el, a táplálásuk nem kielégítő, idegrendszerük nem kiegyensúlyozott, mert nem foglalkoznak a kutya igényeivel.

Mindezek ellenére most nekem is nagyon nagyon megfordult a fejemben, hogy mégis lehozok egy almot a Sívucitól. Utolsó esély, ha nem, úgy fog elpusztulni, mintha soha nem lett volna. Törzskönyves kant keresnék hozzá persze, és csak annyit kérnék a kiskutyákért, amennyibe nekem is kerültek, hisz még így is szép kis summa, amibe kerül egy alom kiskutya. Aztán majd lesz egy másik szukám, akkor, amikor már tényleg minden körülmény ideális, és kölyökkorától tudom vinni mindenhová, ami a szellemi, testi igényeit, és a "karrierjét" is illeti.