Szeerintetek jo gyereknek kutyat venni?

Mégis mekkora gyereknek? Amúgy persze, imádják.....

3 napig. Utána viheted te sétálni.

Attól függ, mekkora gyerek, de alapvetően azt mondom, hogy amíg a gyerek nem tud és akar saját maga felelősséget vállalni a kutyáért anyagiakkal és mindennel együtt, addig a szülő magának vegyen kutyát, aztán ha a gyerek átveszi a gondozását, akkor boldogság van, ha meg nem, akkor sincs sértődés, meg dráma, meg menhely.

Vannak persze kivételes esetek, amikor tényleg évek óta kutyát akar, és tudja, milyet, és miért, és hogyan kell nevelni, és ő világosítja fel a családot kutyás témákról, mert tényleg ez az érdeklődési köre, nem csak egy múló szeszély. De azért ott is bele kell kalkulálni, hogy menni fog a gyerek egyetemre, kollégiumba, albérletbe, ki tudja hova, sőt, akár gyereket is akarhat még a kutya életében. Ha akkor nincs előre biztosítva, hogy mindig vele maradhat a kutya, akkor talán jobb a dolgot halasztani, vagy az elejétől kezdve megosztani a kutya gondozását, hogy ne legyen majd neki furcsa, ha megváltozik a helyzet.

Sőt, sokszor egy tizenéves jobban gondoskodik, és jobban ért a kutyákhoz -14 éves lányom egyedül hordja suliba, egyedül sétáltatja, eteti, mindent ő csinál vele- mint egyes emberek 30 évesen, akik nem oldják meg a viselkedési problémákat, flexin rángatják, és baj esetén ölbe kapkodják Fifikét, és agyba főbe szaporítják Mucikát, mert olyan szép, és jó kutya. Szóval, minden relatív. A gyerekedet pedig te

ismered, te látod, hogy mit lenne hajlandó megtenni kutyával, meddig gondozná stb.

Nem.

Egy kutya tizenx évre szól, a gyerekek meg suliba járnak, sulit váltanak, kolisok lesznek, mennének inkább bulizni, ottalvós helyre, táborba, stb...

Szerintem 100-ból 95 gyerek ráun arra, hogy napi 3-4 alkalommal kutyát sétáltasson.

Én csak egy lányt ismerek, aki most 15 éves. 4 évvel ezelőtt kapott egy kiskutyát, ő mondjuk egész sokáig "bírta", de másfél-2 éve már csak az anyukája hordja le a kutyust.