Ti is keresitek a kihívásokat a kutyátokkal?

én minden nap minden sétánál próbálkozok mindig korrigálom de hiába..:(

ismered a sztorinkat ha emlékszel ránk még Lüszivel:)

nah hát azóta se változott a helyzet..max rosszabb lett csak! már kezdek beletőrödni sajnos..

pincsi igen és napóleon szindrómás kb, és minden kutyára rávinnyog és ráugrik,gondolom domináns.

Voltunk kutyasuliba de nevetséges volt az oktatás azonfelül hogy az oktató soha nem ismert meg minket és mindig megkérdezte hogy most vagyunk -e először és mindig elmondtuk neki mi a bajunk amire mindig az volt a válasz hogy majd megoldjuk :/

Amikor meg tükörsuliból kihívtuk a vezetőt házhoz azt mondta csak hiszti,de azzal a kutyával nem is viselkedett úgy ahogy szokott nem félt tőle..szóval azzal se jutottunk előrébb! Múltkor parkba volt egy nagytestű keverék kutya aki folyton játszani hívta Lüszit elég buta módon folyamatosan csípkedte. Lüszi persze támadt rá teljesen be volt szarva.. mindig korrigáltam de hiába..

Játék is más kutyával úgy zajlik hogy visítva körbefutkározik de olyan élesen vísít közbe hogy meg lehet süketülni..én még nem láttam ilyen kutyát komolyan nem tudom mit rontottam el 8 hetes kora óta folyamatosan szocializáltam,mindig kutyák közt volt..akire meg most vigyázunk kutya az meg alig találkozik kutyákkal mégis olyan jól eljátszik velük,és azt kívánom ilyenkor bárcsak az én kutyám is ilyen lenne:( ez lehet buta kijelentés..

Mindig mondják hogy a nagytestű kutyák agresszívak meg minden,hát szerintem k*rv*ra nem :(

Én olyan kutyába szerettem bele, aki a saját árnyékától is rettegett. Szerencsére már akkor tudtam, hogy csak úgy lehet normális élete, ha szembenéz a félelmeivel és rájön, hogy azok a dolgok nem is félelmetesek, úgyhogy akárhányszor megláttam, hogy sandán néz valamire, megmutattam neki, hogy nem kell tőle félni. Volt egy-két dolog, aminél a sokkterápia vált be (BKV-zás például, felraktam a buszra és mentünk, hiába esett ki majdnem a szeme a félelemtől - ma teljesen természetesnek veszi, hogy felszállunk mindenre), de alapvetően sosem engedtem, hogy a félelme irányítsa őt. Igen, direkt kerestem a zajos, mozgó, furcsa dolgokat, hadonásztam körülötte, csapkodtam, hogy szokja. Ma csak annyi látszik rajta, hogy egy kicsit tart az emberektől meg néhány helyzettől, de veszi az akadályokat.

A macskákkal van még egy kis dolgunk, anyósék sétáltatták a kutyát viszonylag sokat, és egy időben szerettek macskát üldöztetni vele, amit én első perctől kezdve tiltottam. Most ha meglátok egy macskát, direkt megvárom, amíg észreveszi, és ha látom, hogy megindulna, azonnal letiltom. Így már eljutottunk odáig, hogy néha amikor meglátja a macskát, beáll félig mögém és bámul rám, hogy ő aztán oda se néz, egyáltalán mi az a macska, és ugye látom, mennyire lesz*rja :D

Én nem nagyon látok más utat a nevelésre, mint megkeresni és megoldani a problémás szituációkat. Magától soha semmi nem oldódik meg.

Hát úgy direktbe necces szitukat nem keresek...:)

De az úgyis adódik mindig...:D

Ezekből nagyon sokat tanulok!:)

Pl. egyik kutyámat ha sétáltatom, néha van, hogy hirtelen tűnik fel ember a sötétben, és akkor kegyetlenül kitámad.

Fiatal, tapasztalatlan pásztor.

Ilyenkor annyit mondok (még csak nem is kiabálok), hogy Nem, és akkor varázsütésre abbahagyja és jön tovább.

(Szinte örül, hogy neki ezt nem kell csinálni.)

De mostanában a vizsgáim miatt feszültebb voltam, és elkövettem kétszer is azt a hibát, hogy távolról megláttam idegen kutyát a gazdájával sétálni, és én ültettem a kutyámat, vagy csak álltam vele,...Attól féltem, hogy a kutya megérzi rajtam a feszültséget, biztos feszült lesz, jobb, ha itt megvárom, amíg elhaladnak a közeledők... na, ezzel prímán be is feszítettem.

Mindkétszer ki is támadt, és akkor csak fizikai erővel tudtam elvonszolni.

Na az ciki volt.

De utána kapcsoltam, és most már tudatosan figyelek az ilyesmire, jobban bízom benne is, magamban is, és nem hagyom, hogy a pillanatnyi hangulatom így elvigyen a susnyásba.

Kvittagirl!

Azt hiszem, én is olvastam már a sztoritokat egy kérdésnél!

Nekem is van egy 8 kilós keverékem, aki minden kutyát ugatott, és hiába volt meg papírforma szerint a szocializációja, képtelen volt felfogni, hogy egy csóváló, játszani hívó kutya nem támadni akarja. Pedig sosem érte trauma.

Na, tükörovi.

Oké, már szépen javult, de későn, 6,5 hónaposan került oda, kinőtte...

Sajnos kisebb szünet, visszaromlott a helyzet...

Utána velem járt segítőkutyaként az egyetemre, ahol szünetekben 10-15 kutyával találkozott.

Huhúúú, lapult lábhoz rendesen!

és ő is úgy "ugatott", hogy a tér másik feléről is tudták, hogy ez csak a Mogyi lehet...

De nem baj, én mindig kiálltam mellőle, nem hagytam, hogy bevédjen. Volt, hogy kicsit több kutya rohamozta meg, akkor kihívtam azért, de utána megint elálltam onnan.

Volt olyan is, hogy én is beszálltam a játékba a kutyákkal (Több gazda is kedvet kapott látván, mekkora sikerem van a kutyáknál miközben visongva ugrálok és fogócskázom, és együtt őrjöngtünk - szerintem ez is segített Mogyi oldódásában, mert ő is futott velünk:D.)

Egy kicsit hátráltató volt, hogy eleinte a többi gazda a kérésem (sőt tiltásom) ellenére simogatta, dédelgette...

Így kicsit lassabban haladtunk, de kb. az 5. alkalomra kezdett feltűnni, hogy kevesebb a visítozás.

Ja, közben persze klikkerrel "fényképezgettem" az odaszagolásokat szorgosan...:D

Volt egy pont, amikor túl sok nagy kutya volt, akkor annyira nem mert jönni, hogy még utánam sem jött...

Akkor nem erőltettem, csak ott a közelben tömtem jutalommal és játszottam vele.

Szerencsésebb lett volna, ha idén többet tudok egyenként foglalkozni a kutyáimmal, biztos vagyok benne, hogy gyorsította volna a folyamatot.

Nem mondom, hogy na most aztán akkora pacsikirály, hogy úristen, megváltottuk a világot...

De látványosan javul, a 20. ilyen találkozás körül nem ismertek meg minket.

Onnan azonosítottak, hogy Mogyosz visít.:D

Aki pedig már jobban ismert, elképedve kérdezte, hogy mi történt?

Semmi, ennyi.

Mást nem csináltam.

De az fontos, hogy érezze, hogy Te egy megbízható, erőskezű vezető vagy.

Állíts neki szabályokat. Ha már vannak, újakat.

Pórázengedelmesség erre nagyon jó gyakorlat...(tudod, a térdmegelőzős-fordulós)

Ülj le a kanapéra, és zavard le, majd kicsit később hívd fel, amikor úgy gondolod, megint zavard le...

Japánvacsora. Ülj le a földre egy tálca finom kajával, és kezdj el enni úgy, hogy a kutyádat kézzel/lábbal nem tolhatod el, csak verbálisan vagy olyan testi jelzésekkel.

(Szerencsés, ha amúgy is ő csak utánad kap enni, és senki ne etesse a tányérjából, amíg nem fejezte be az étkezést.)

Ez az ugatás tipikus bevédés.

És leggyakrabban a "szabálymentes" kutyáknál jelentkezik, akikkel inkább emberként kommunikálnak.

Családban éltek, de falkajelzésekkel (és klikkerrel) kommunikáljatok.

A kutya partner, de meg kell mutatni a helyét a rangsorban.

Kicsit ellentmondásos, de szerintem érthető...:)

Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatod van a tükörsulival... de ők is csak emberből vannak...

Amúgy én nem is háznál képzést javasolnék, inkább egy finom kis terápiát.:)

[link]

3. és 8. rész "kötelező szorgalmi":)

További kitartást kívánok, ennél sokkal de sokkal gázosabb helyzeteket is oldottak már meg, valószínűleg csak pár dolgon kell változtatnod, és mintha elfújták volna a problémát!:)

Minket mindig megtalálnak az új problémák, nem kell azokat keresni. :)

Itthon, a közelben mindig póráz és nyakörv nélkül sétálunk. Falu, nem szólnak ezért. Jelenleg csaknem minden nap a szántóföldre megyünk. Azon kívül, hogy gyönyörű tájakon vagyunk, ennek két nagy oka van. Az egyik, hogy most új mániám lett a letiltás, extrém helyzetekből való visszahívás. Egy kicsit szadizok mindig a kutyámmal, egy svájci juhász szuka. Az az új edzés tervünk, hogy ha nyulat, őzet lát, engedem, hogy utána rohanjon, majd változatosan, kisebb-nagyobb távolságról tőlem, mikor elkezd belemelegedni a fogócskába visszahívom vagy csak megtiltom, hogy tovább kergesse az állatot. Még úgy fél évvel ezelőtt hatalmas küzdelmet kellett vele lejátszanom, hogy ne induljon el vadat kergetni. Mára, ha meglát egyet, befeszít, lelapul, támadásra kész és visszanéz rám!!! Ilyenkor mindig boldogan ver a szívem és hálát adok a tükör módszernek meg persze Gábornak. :) Jelenleg az a cselem, hogy engedélyt adok a hajszára, majd úgy 100 méterrel később ordítok neki, hogy fejezze be. Behívásnál még 2, van hogy 3-szor kell szólnom, de ha csak letiltom a vadról, ahhoz elég egy is. Ilyenkor megáll, egy kicsit még játssza az eszét majd rám néz. Ez mindig fantasztikus érzés és remek terápia a behívási gondok ellen. (nem vadász területen sétálunk!) A másik oka, amiért a szántóföldet választom, mert elkezdtem vele biciklivel sétálni, és még gyakorolni kell, hogy itt is tudjon kielégítően láb mellett, bicikli mellett jönni.

Múlt nyáron végig azt gyakoroltuk, hogy megszokja, házak között csak láb mellett jöhet. Falun lakok, itt a pórázos kutyasétáltatás híre még nem jutott el, bár sajnos igazán a kutyasétáltatás divatja sem. Mikor elkezdtünk a faluban mászkálni, még komolyan harcolnom kellett vele, hogy ne menjen oda kóbor kutyákhoz, ne próbáljon macskákat kergetni, ne szagoljon ki az emberekre. Mára nincsenek ilyen gondjaink. Ez amellett, hogy nagyfokú fegyelmet ültetett belé, egyben remek vizsgára készülés is, hisz végig ment a klikker a szemkontaktusra. Most már az a normális, hogy egyhuzamban 50-60 lépés lemegy folyamatos szemkontaktussal, gyönyörű lábnál követéssel. Hetente 2-3 alkalommal buszozunk be a városba, attól függően, mennyi időm és pénzem van (nálunk teljes értékű buszjegyet kell venni, egy oda-vissza utazás közel 700 forint. A pénzem fele kb. erre megy el, de megéri. A drágám igényli más kutyák társaságát és itthon csak kóbor ebek vannak). Jelenleg ott tartunk, hogy pórázt a nyaka köré csavarom és így szabadon jön mellettem a belvárosban, akár nagy forgalomban is, végig gyönyörű szemkontaktussal. Se kisgyerekekhez, se kutyákhoz nem is próbál odamenni engedély nélkül. Itt az volt a nagy élmény, mikor egyszer összefutottunk egy vadászgörényt sétáltató gazdival. A kutyám végig remegett a feszültségtől, de el sem mozdult mellőlem, csak a szemével követte figyelmesen a görényt. Életében először látott ilyen állatot, hát persze, hogy majd meghalt, hogy megszagolhassa. Többször rám nézett engedélyért, hogy odamehessen, persze nem engedtem neki. Tudom, hogy nem bántotta volna, azóta találkozott már más görénnyel közelről is, de azt nem akartam, hogy a gazdi sikító rohamot kapjon és a görény megijedjen. A kutyám csak nézte, de ha elmozdultam, azonnal igazodott vissza lábmellé. Azt hiszem, ez volt a fordulópont, mikor már elhittem, hogy a kutyám tényleg fegyelmezett és biztonsággal sétálhatnék a városban is szabadon vele. Csak a közterületisektől kell tartanom. :)

Kicsi korában ő a kamionoktól félt, még most is tart tőlük egy csöppet. A sokk terápia vált be nálunk is itt, egy gyár bejáratához villamosoztunk ki pár napon át és fel-le sétálgattunk, míg szinte állandóan jöttek a kamionok. Eleinte teljes volt a pánik, most már kicsit behúzott nyakkal, de normálisan el tudunk menni egy-egy kamion mellett.

A nagy probléma, amivel még mindig küzdünk, hogy tart az emberektől, különösen a férfiaktól, bizonytalan a közelükben. Ez egy meghatározható rossz élményre vezethető vissza még úgy 3 hónapos korából. Utcán, ha olyan emberrel találkozok, mindig megkérem, adjon neki pár falatot. Ez csodákra képes, 3-4 karika virsli után már majdnem barátság van. :) Elmenni nem megy el senkivel, de már kézpuszi, simi hagyás lehetséges olyankor. Otthon kicsit furcsább a dolog. A kertben mint valami eszelős ugat, körbe ugrálja az embereket, bár hozzájuk sem ér. Az ugatásról nem tudom letiltani még, csupán annyit tudok elérni, hogy leültetem magam mellé, míg a vendégek bemennek a házba. Aztán ő is bemehet a lakásba. Bent viszont minden megváltozik. Egy nyikkanást sem hallat. Kicsit szokott puffogni, de pár perc után, akármilyen tolakodók is a vendégek, el kezd velük barátkozni. Ha egy órát ott töltenek nálunk, már előfordul fülpuszi is, hagyja, hogy dögönyözzék őt, volt, hogy játszott is számára idegenekkel. Ez egy nagy kulcs nekem a terápiájában, jelenleg is ezt használom ki. Próbálok minél gyakrabban ismerősöket elhívni magunkhoz, csak az a gond, hogy néhány találkozás után az ebem már felismeri őket, köszönti és örül nekik. :) Lassan kifogyok a számára idegen barátaimból. :)

Ami reménytelen harc vele, az a féltékenysége és a túlzott érzékenysége. Ha más kutyát simogatok, azonnal ugrik szinte az ölembe. Ilyenkor kiküldöm magamtól, de látszólag nem hat semmit. Beismerem, számomra ez nem probléma, nem is fektetek ebbe nagy energiát.

Az érzékenységéről már írtam itt egyszer. Ő az a kutya, aki, ha elzavarok egy kóbor ebet, azonnal jön hozzám bocsánatot kérni. A legkisebb morgásra, szemmel verésre játssza a bűnbánó kiscicát, még ha nem is neki szólt a fenyegetésem. Ezzel nem tudok mit tenni, nem ismerek semmi ellenszert erre. Jelenleg csak beletörődés és tűrés van. És igen, itt próbálom kerülni az ilyen helyzeteket, mert nem tudom megoldani én se és úgy tűnik más se.

Más kutyákkal domináns a drágám, néha engem is próbálgat, persze ilyenkor bebizonyítom, hogy az a jó, ha beáll mögém. Most még azzal szenvedek, hogy mikor játék közben elkezdi ledominálni a többi kutyát, le tudjam állítani könnyedén. Kihívni nem akarom ilyenkor, az nem vezetne semmire. Viszont most, ha le akarom állítani még csak több tiltás és előfordul, hogy egy kis megtolás után vesz komolyan. Ezt ki akarom küszöbölni, szorgalmasan gyakorolni fogok vele a vizsgáim után.

Sziasztok!Hú de jó,hogy itt ugy látom szaktanácsot is lehet kapni!!

4 hónapos kutyámat az utcán,hirtelen csapatostol meglepték,addig egy vagány kiskutya volt,mindenkinek örült,barizott,és örömmel engedtem is ismerkedni. Na az eset óta ha szembe jön valaki,az a baj,ha méterekkel a hátunk mögött jön valaki,akkor forgolódik vissza,és nagyívben kerüli az ismerkedés minden módját. Ötlete van valakinek?

Szia!

Hát én éppen most vágtam bele - 4. napnál tartok - Fennel szerinti nevelésbe. Először tavaly olvastam a könyvét és bizony nagyon tetszett de mivel magam is szeretem megtapasztalni a dolgokat, ezért úgy gondoltam, hogy megfigyelem a kutyám, nézem ahogy nő:)

Igyekeztem minden kutyához odavinni - természetesen korlátok között - és folyton figyeltem a reakciókat. A kutyám közepesen energikus és megadó, de bizony megvédi magát a vélt vagy valós támadó helyzetekben.

Közben nemrég lett 2 éves és bizony elég sok változást kezdtem el rajta tapasztalni. (volt is a napokban egy ilyen kérdésem itt: mitől változott meg a kutyám?.

Újra elmentem a könyvesboltba és most már határozttan megvettem Fennel 30 napos program könyvét, illetve még előtte beleolvastam Cesar irásaiba is, de mivel már túl voltam Fennel első könyvén, illetve a módszere közelebb áll a gondolkodásmódomhoz így őt választottam.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire látványos dolgokat produkál a kutyám. Nem pozitive....épp ellenkezőleg:) Tegnap pl. volt egy gyenge pillanatom amikor eset kifeküdt az erkélyre lehajtotta a fejét és és olyan képet vágott mint még soha. Megsimogattam. Aztán kb. 10 perc múlva mikor magamhoz hívtam rámnézett és elfordította a fejét!:(((

A kutyasulit még minidg nem szeretném, mert Én magam szeretném a problémákat megoldani én szerentém minden pillanatban figyelni a kutyát, hiszen ez - szerintem - nagyon fontos, hogy majdan úgyan úgy tesztelhessem én is mint Te a sajátodat. A puding próbája:)

Sajnos nem gondoltam volna, hogy ilyen keserves lesz, pedig még igencsak az elején járunk. Sok nehézség között nekem az a legnehezebb, hogy szinte futólépésben sétálok vele - az egyik probléma az volt, hogy nem akart - és minden havert ki kell most kerülni, nem játszhat velük, nem tudom egy kicsit elengedni rohangálni....no persze érthető de mégis.......

Szia, utolsó!:)

Szegény kutyusod...

Ahogy az előtted válaszoló írta, kérj meg idegeneket, hogy néha simogassák meg, adjanak neki jutalomfalatot (amit te adsz nekik persze)...

Segít, ha az idegen háttal van, esetleg le is guggol.

Semmiképp se induljon a kutyád felé, a kutyád közelítsen.

Azt is lehet, hogy az idegen háttal guggol és hátra nyújtott kezében tartja a jutalmat...

A lényeg, hogy pozitív élményt csatoljon az emberekhez...

te is dicsérd meg, ha odaszagol.

Ha azt látod, hogy fél, ne kezd nyugtatgatni, ne aggodalmaskodj (ha netán tennéd), maradj tök természetes.

Esetleg feloldó hangsúllyal gügyöghetsz valamit, ha pl. hátratekintget, hogy Rozika, mi a baj?

Szerintem itt nincs semmi gond...

Én ezt szoktam mondani az én kutyáimnak, és olyan tág szemekkel néznek rám,...:D:D

ja, azt mondod, nincs gáz? Hát jó...:D

Ha mindez túl macerás (mert elég kevés idegen ilyen segítőkész, bár városban kutyások közt könnyebb a dolog), akkor keresd fel a tükörsulisokat, egy kis terápia, és kész a boldogság.:)

kutyasuli.hu