A yorki tényleg nem jó első kutyának?

Ha neked való terrier, mert elég tökös vagy hozzá, akkor jó első kutyának. Sosem a fajta számít igazán, hanem hogy mennyire passzol hozzád. Ez az első kutyás ajánlás inkább azért van, hogy ne vegyél olyat, amit ha elcseszel, akkor nagyon gáz lesz, például 70 kilós gyilkológép lesz belőle véletlenül. Egy yorkie valószínűleg senkire nem fog veszélyt jelenteni, ha nem neki való gazdához kerül.

És ami még jó hír neked, hogy manaspgá már rendelkezésre állnak olyan kutyaiskolák, ahol tényleg minden segítséget megkapsz ahhoz, hogy a lehető legtöbbet kihozd a kapcsolatotokból, tehát nehéz nagyot hibázni, ha hajlandó vagy segítséget kérni. De azért persze bármit is válassz, gondold át, hogy neked való-e, mert akkor lesz a legjobb neked is és a kutyának is.

A terrierek makacsok, mozgékonyak és nehezebb őket nevelni, mivel alapvetően önálló vadászatra, önálló munkára kitenyésztett fajták - a yorki is ilyen, önállóan dolgozott: egérre meg patkányra vadászott. Ráadásul, ha beüt a "minikutya szindróma" (tehát az, hogy a gazda kis termete miatt nem kutyaként tekint a kutyájára, nem veszi komolyan, ha agresszív viselkedést mutat, nem elégíti ki a szükséges mozgásigényét meg ilyenek), különösen nehéz lehet velük. A legtöbb első kutyás kb azt se tudja, hogy tartsa a pórázt, egy, a fajta jellegéből adódóan öntörvényű kutya nehezebb falat lehet. De ha eljársz vele kutyaiskolába, kiskorától fogva szocializálod és hozzászoktatod az engedelmességhez meg ahhoz, hogy új dolgokat tanítasz neki időnként (ezeket egyébként más fajtákkal is meg kell tenni), akkor nem hinném, hogy komolyabb gondot okozna. Gondolom családi kedvencnek kell és nem akarsz vele 101 trükköt megtaníttatni meg vigyázzban elvégzett feladatokat.

A yorki olyan 3 kg körül van (csak hogy tudd, ha nagyon ragaszkodsz a 2 kg-os határhoz). Ha mégis eltántorodnál tőle, akkor a bischonok - bár kicsivel nagyobbak - de sokkal tanulékonyabbak, s egy akkora lakásban ugyanúgy elférnének.

Ha nem kéyezteted el, nem hordozod ölben állandóan, és nem bánsz vele úgy mint egy kisbabával, akkor jó kutya.

Ha babusgatod, zsarnokká és követelőzővé válik. Szüksége va szabályokra, de persze lehet szeretgetni is, csak azért normálisan, úgy mint egy kutyát.

Ha tényleg nem volt soha kutyád, jó ötlet lenne kutyaiskolába járni.

És ami még fontos, a tenyésztő. Sajnos sok selejtes yorkit adnak el, mivel nagy rájuk a kereslet, elég nehéz olyan tenyésztőt találni, aki nem csak a pénzt látja a kutyáiban, hanem szereti is, és tőrődik is az állataival. Sok sikert!