A ti kutyátokat mikor altatták el, szerintetek mikor kell elaltatni?

Amikor olyan fájdalmai voltak hogy nem kelt fel a kosárból,a cicát pedig amikor hányt egésznap a daganattól a hasában és nem kelt fel a hányásból megmosakodni :((

kitartást

Szerencsére eddig egyet sem kellet elaltatnom amelyik elment mindegyik szépen elaludt, de mivel dolgoztam állatorvossal sokat altattunk el.

Amikor már szenvedésnek az élet, nem eszik nem bír járni csillapíthatatlan fájdalmai vannak akkor meg kell hozni a döntést.

ma 20:04

és ez nem arról szól inkább hogy nem akarod elengedni?egyébként egy süket kutyát én sem altatnák el de amikor csak nyüszít a fájdalomtól...

tudod én emberben is láttam ilyet és senkinek nem kivánom

Hát engem altassanak el inkább...remélem addigra már lessz ilyen tövény

Amikor először felmerül benned a gondolat, hogy itt az ideje.

Párom az első kutyájával hetekig "kínlódott", míg végül rászánta magát, a második megvárta míg hazaér, és elment, a harmadikat agyvérzés után azonnal elaltattatta. 18 évig voltak a társai, de megértem 6mindhárom urnában van, a szobánkban/.

Egy élet addig élet amíg élvezhető. Mondhat bárki bármit én se akarnék vakon, fájdalmak közepette szinte magatehetetlenül tengődni.

A mi 11 éves snacinkat azért kellett el altatni mert rákos volt és fájdalmai voltak. A kora miatt nem lehetett műteni. Nem akartunk altatni amíg jól volt. De egyik nap már olyan rosszul volt hogy alig kapott levegőt , a tekintete már elszállt. Nem bírt felállni, kihívtuk a dokit és azt mondta hogy már nem tehetünk semmit. Így humánusan és gyorsan pihenhetett le örökre.:(

4: érdekes kérdést vetsz fel. Én a másik oldalról szoktam így érvelni: ha egy állatnak kijár az eutanázia, akkor egy ember miért nem dönthet a saját haláláról, vagy a meghatalmazottjai, mikor már gyógyíthatatlan, és az életet egy percre sem élvezi a mérhetetlen fájdalmai között, mikor a morfium sem hat, és már kínszenvedés, ha "magánál van"? Volt ilyen a családban. Én pont, hogy szeretném, ha ebben a helyzetben "segítenének" rajtam ezzel.

A mi németjuhászunkat 14 évesen kellett elaltatni, miután lebénult, egyéb problémák miatt operálhatatlan volt, és már süket is. Amikor már nem érdekelte a séta sem, és már a gyógyszerek mellett sem volt ereje semmire. Szörnyű volt, de úgy érzem, így volt a legjobb, nem azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen, hanem azért, hogy neki jobb legyen.