Titeket zavar, ha beleszólnak abba, hogyan neveld a kutyádat?

én szoktam anyósomat pesztrálni ezzel,meg hozzá tartozik párom öccse is. De náluk nem a neveléssel van a gond,hanem hogy pont hogy nem nevelik azt a kutyát,tök cuki minden aztán mindent ráhagynak.. Most meg én vigyázok rá már lassan fél éve mert felújítás van a házuknál,és most kezem közé vettem a dolgot. Nem zavarja őket,első kutyájuk nem igazán értik mit hogyan kell vele.. Ha hazaköltözik úgyis minden megy előről,de míg nálam van addig az én szabályaim működnek.

Nekem nem szóltak be soha a kutyám nevelésébe,sőt inkább dícsérnek milyen jól nevelt,okos kutya.

Attól függ, ki szól bele és milyen hangnemben.:)

Ha a kutyasulin mondanak kritikát, annak örülök, sőt, szinte könyörgök érte.:D

Tudom, hogy rengeteg minden van, amit még nem tudok/fejlődnöm kell benne, stb...

Amikor viszont a szomszéd néni kezdte el mondani, hogy hogy sajnálja a kiskutyámat, mert a nagy állandóan bántja, azt hittem, az agyam elszáll. (Konkrétan a játékra mondta ezt. De nyilván csoda, hogy a kicsi még életben van.) És hiába magyaráztam neki, csak hajtogatta, hogy szegény kicsi kutya, ő magához venné ám, hogy ne legyen olyan rossz sora...

Meg amikor más kutyája pofátlankodik az enyém arcába, az enyém meg "visszamosolyog", akkor én vagyok a k.csög, meg a kutyám, mert miért morog az ő kis cukiságára... (aki ha egyszer egy agresszív kutya arcába fog így belepuncsolni, nagyon csúnyán jár majd szegény...)

De amúgy nekem sem sokan szóltak bele a dolgaimba, a fent említett nénin kívül nem is jut más "civil" eszembe. Inkább tanácsot kérnek, vagy simán érdeklődnek, hogy mi az a klikker, mit miért csinálok,...

A kutyám jól nevelt, tehát nem nagyon van mibe belekötni. Amúgy meg én is sok képzési formát ismerek, tudom, hogy mit hogyan kell alkalmazni, hogyan lehet 1-1 problémát megoldani.

És tudok különbséget tenni aközött, hogy valaki okoskodik, miközben látszik, hogy nem ért a neveléshez, és tudom, hogy ki az akinek a tanácsát érdemes megfogadni.

én nem hergelem fel magam miatta, de zavar... nem értenek hozzá, nincs közük hozzá. nem szoktam általában szólni, idegenek úgy sem érdekelnek. a családomnak szoktam csak szólni, hogy hagyjanak már békén, én tudom, én kutyám.

persze ha mondjuk kutyaiskolában az oktató szól, vagy olyan, akinek érdekel a véleménye, az más, akkor azért elgondolkozom.

Volt már néhány példa, hogy beszóltak idegenek, mikor fegyelmeztem a kutyát az utcán. Behívás megtagadásakor, helyben maradásból való eljövetelkor, kutyával való agressziókor keményen büntetek, fegyelmezek, ami kívülről nézve igencsak brutálisnak hat. Ilyenkor nem érdekel mások véleménye, vagy nem is nézek rájuk, vagy odaszólok, hogy foglalkozzon mással, nevelje a saját kutyáját, nem azért teszem, mert jól esik, hanem hogy a kutyám hosszú távon szabadságot élvezzen, ne pórázon kelljen leélnie életét.

Gyakorláson, pályamunkánál ismerősöktől nem veszem rossz néven, sőt...örülök, hogy adnak tanácsot, támpontot, hisze n kívülről teljesen másként fest a dolog, mint ahogy én látom. Kell a külső kontroll.

Az más kérdés, hogy sokszor nem hallgatok rájuk, pedig kellene, és persze utólag látom be, hogy szót kellett volna fogadni :D

De igyekszem időben leállni a gyakorláskor, egyre többször sikerül is ez :)

Sokszor alig bírom megállni, hogy másoknak ne szóljak be, ne adjak tanácsot...annyira bénák tudnak lenni kutyanevelésben, hogy az már siralmas