Szerintetek igaza van a családomnak?

Én az utóbbi időben jöttem rá, hogy anyósom mennyire durva szeparációs stresszt okozott az amúgy kiegyensúlyozott és normális kutyámnak (hogy a sajátjának volt, azt tudtam, de hiába magyaráztam neki), és azóta nem tudom eldönteni, hogy a saját fejemet verjem a falba, mert nem vettem észre, mit csinál, vagy az övét, hogy nem érti meg, hogy ez így baromira nem jó. A kutya meg nyüszít és ideges, és nem tudok vele mit kezdeni. Hétvégén kérdezek szakembert, de sajnos gyanítom, hogy ő is alá fogja támasztani, amit gondolok, hogy költözzek el vagy cseszhetem.

Szóval én teljes mértékben megértelek, és igen-igen tisztellek, hogy a kezdetektől kitartasz a szabályok mellett. Én sajnos engedtem, mert kissé bizonytalan helyzetben érkeztem, nem voltam még elég határozott, most meg már nem mondhatom anyósnak, hogy szíveskedjen ignorálni a kutyámat, mert félig a sajátjának tekinti, és eléggé érzelmi alapon működik...

Szóval azzal egyetértek én is, hogy egy fedél alatt lakunk és alkalmazkodjunk egymáshoz, de elsősorban a kutya érdekeit nézzük, és csak utána a sajátunkat. Ha a kutya érdeke az, hogy ne etessék moslékkel, meg ne csesztessék, akkor mindenki ehhez tartsa magát.

Én azt mondom neked van igazad, és sajnos el kell viselned a veled együttélők hülyeségeit, míg velük laksz.

Változás csak akkor lehetséges, ha sarkadra állsz és külön költözöl. Viszont akkor gondolkozz el azon, hogy vajon hajlandóak lesznek-e téged meglátogani,hiszen nem vadidegenekről van szó. Nem okoz-e problémát a kapcsolatotokban?