Cerberos iskolások! Ti hogy büntettek?

Az egész úgy indul, hogy van egy nyers kutyád. Ugye?

Azt el kezded valamire tanítani, ha az elvárásod szerint csinálja akkor maradéktalanul megdicséred és a kutya is megjegyzi azt. Ha a kutya már betéve tudja az adott feladatot és tudja azt, hogy mi, mit jelent / pl fektetés, ültetés, behívás vagy legyen akármi./ és a kutya ezt később megtagadja, vagyis kíváncsi a te tűrőkepesegédre, hogy meddig mehet el a fegyelmezetlenségben.

Ha nekiállsz büntetni, duzzogni annak értelme nincs.

Ha a kutyád nem jön be hívásra akkor nem jól lett felkészítve és az a gazda hibája és nem a kutyáé.

Csak azt tudom mondani minden jól végre hajtott feladat után dicséret és dicséret. A kutya úgy tud különbséget tenni, hogy kap dicséretet vagy nem. De ha fingja nincs, hogy mit miért csináltatnak vele, arról ö nem tehet.

Eggyel tisztában van. Ha a gazda örül annak amit ő csinál kérésre az neki is öröm, pláne ha dicséretet kap.

Ha a gazda csak monotonon hajtat végre utasításokat dicséret nélkül akkor a kutya egy idő után nem fogja végrehajtani.

Először is, csak pozitív megerősítéssel (és dicséretmegvonással) nemigen lehet kutyát nevelni, mert adott esetben a "csíny" végrehajtása nagyobb élvezeti nyereséget jelenthet számára, mint amekkora veszteség a dicséret elmaradása.

Ideális esetben, ha a gazdi tökéletes falkavezérként viselkedik, a kutya mindig, minden körülmények között engedelmeskedik neki, pl. nem indul önállóan, a gazdi engedélye nélkül vadászni macska után.

Ahol a behívással gond van, ott általában mással is gond van, vagyis fontos, hogy a probléma gyökerét megkeressük, ne csak az adott tünetet kezeljük. Ilyenkor felmerülhet a falkavezéres szabályok szigorúbb betartása, az ok nélküli babusgatás, tutujgatás megvonása (ún. ridegtartás) vagy éppen a falkából való kizárás.

Egyébként a behívást hosszúvezetővel (15-20 m-es vékonyabb kötél kisebb karabinerrel) szoktuk gyakoroltatni. Először csak erről a távolságról gyakoroljuk a behívást: hívjuk - ha jön, jó, ha nem jön, odahúzzuk - majd extrafincsi jutifali és gyors dicséret, majd had menjen megint. Ha ez már jól megy, el lehet engedni a hosszúvezető végét, és ha nem akar odajönni, akkor még mindig megvan a 15-20 m előnyünk. Ha már stabilan megy, lehet rövidíteni a hosszúvezetőn, vagy el lehet hagyni.

Fontos, hogy ne csak olyankor hívjuk be a kutyát, amikor pórázra akarjuk tenni, mert akkor a kutyában az alakul ki: engedelmesség = korlátozás, hazaindulás stb.

A macskás sztorit is lehet hosszúvezetővel gyakorolni. Itt az is szempont, hogy a kutya megfelelően le legyen mozgatva, hisz ha túlteng benne az energia, akkor minden alkalmat meg fog ragadni, hogy levezesse, míg egy nyugodt, higgadt kutyára kevésbé ingerlően fognak hatni ezek a dolgok, és egy megfelelő pillanatban elkiáltott tiltás még bőven hatékony lehet.

Természetesen lehet kannázni meg megrángatni a nem szófogadó kutyát, de véleményem szerint ez önmagában csak tüneti kezelés, a dolog mindig összetettebb.

És hogy ezeket a Cerbiben elmondják valakinek, nem kell a középtanfolyamig várni. :-))) Mi úgy gondoljuk, sokkal fontosabb, hogy a gazdik megtanulják a kutyájukat kezelni, rendben legyen a falkasorrend - az engedelmes munka csak másodlagos. (Ennek megfelelően az átlaghoz képes nem rendelkezünk alacsony engedelmességi követelményrendszerrel, hiszen pl. egy középtanfolyamon már nem azzal kell foglalkozni az oktatóknak, hogy olykor miért nem hallgat a gazdira a kutya, miért fél vagy éppen miért agresszív...)

A Cerberos Kutyaiskola egyik oktatója

És természetesen, akármilyen későn is, akármilyen rosszaságot is csinált előtte, de ha odamegy a kutya a gazdihoz, csak dicsérni szabad! Az csak pozitív lehet a kutya számára, ha odajön hozzánk. - Ha valamiért le akarjuk szidni, ne hívjuk be.

Továbbá, amikor hívjuk a kutyát, soha ne közelítsünk feléje, mert ez inkább arra ösztönzi a kutyát, hogy menjen tovább nyugodtan, mi úgyis megyünk utána. Biztonságos terepen csináljuk inkább azt, hogy elfutunk előle, miközben kissé kétségbeesett hangon hívjuk. Ettől általában észbe kapnak, hogy "hoppá, itt hagy a gazdi".

Ha nagyon nem figyel ránk, messzire eltávolodik (megint csak biztonságos terepen), bújjunk el valahová mozdulatlanul, és ne szóljunk hozzá, amíg meg nem talál minket. Ha esetleg kicsit bepánikol, az még kifejezetetten jó is ilyenkor, mert akkor legközelebb biztos jobban oda fog figyelni és nem távolodik el messzire.

Viszont ha hívás nélkül, spontán odajön hozzánk, ne jutalmazzuk, mert akkor a kutya úgy lesz vele, hogy ő eldöntheti, hogy mikor akar vagy nem akar hozzánk odamenni, mikor kell vagy nem kell neki a jutifali.