Érdemes lehivatni a törzskönyvet a yorki kiskutyáimnak?

"Tenyészszemlés szülőkről van szó, és addig a pillanatig amíg meg nem születik az alom senkit sem lehet leszaporítózni. Nem pénz a fontos de nem maradhatok itt 3 kiskutyával."

Márpedig ez benne van a pakliban. Már az, hogy ott maradsz 3-4-5 kiskutyával. Amikor egy TENYÉSZTŐ almot vállal, akkor tudja, hogy adott esetben akár hónapok is eltelhetnek, mire a kölyköknek megfelelő gazdát talál, mert számára nem az a fontos, hogy minél gyorsabban megszabaduljon tőlük, hanem hogy megfelelő helyre, igazán jó gazdához kerüljenek. Ha már itt tartunk, arra felkészültél, hogy ha mindenek ellenére mégis rossz helyre kerülnek a kicsik, vagy a gazdák élete úgy alakul, hogy nem tudják őket tovább tartani, akkor visszavedd őket? Mert ha te nem vagy szaporító (vagy legalábbis nem látod be, hogy ez a gondolkodás finoman szólva sem tenyésztőre vall) akkor erre is gondolnod kell. Mert baromi nagyot tévedsz, ha azt hiszed, részedről vége a dolognak, ha már elpasszoltad a kölyköket. Mivel azok a kicsik adott esetben a TE akaratodból születnek meg, kutya kötelességed lesz életük végéig figyelemmel kísérni a sorsukat és adott esetben közbe avatkozni. Ezt is végig gondoltad? Vagy gondoltál rá egyáltalán? Ez a két írás két általam igen nagyra becsült TENYÉSZTŐtől származik. Nem fajtám beliek, de úgy gondolom, fajtától függetlenül vannak emberek, akikre érdemes nagyon oda figyelni, mert nagyon sokat tanulhat tőlük az ember. Az elsőt Holovitz Lajos beagle tenyésztő írta, és azt A kutya Ki a tenyésztő sorozatában jelent meg pár éve. Csak egy sort ragadnék ki belőle: "Tenyésztővé nem mi nevezzük ki magunkat, hanem az általunk tenyésztett kutyák tehetnek azzá, ....."

[link]

A másodikat Gyárfás Marianne pointer-tenyésztő írta (ha jól tudom, sajnos már befejezte a tenyésztést, de remélem tévedek):

"KI A TENYÉSZTŐ???

Jogi értelemben az akinek a tulajdonában a szuka van, a szó igazi értelmében ennél sokkal-sokkal több!

Az igazi TENYÉSZTŐ mindig azon munkálkodik, hogy a következő generáció jobb, szebb, egészségesebb legyen, mint az előző. Ezért a célért dolgozik, képzi magát, kutakodik könyv kereskedésekben, órákat tölt a számítógép előtt, külföldi web-oldalakat, pedigréket tanulmányoz, a kontinens túlsó oldalán rendezett kiállításokat és versenyeket látogat, napokat tölt az ellető ládában ...

Minden almot a "jobb, szebb, egészségesebb" utódok reményében tervez meg, nem azért vállal almot, hogy babázzon ,/ bár a 8 hetet gyakorlatilag a kölykök között tölti és élvezi minden percét/ vagy, hogy csak egyszer legyenek szegény szukának kölykei, /bár nem egészséges és súlyosan félős/, esetleg minél kevesebb befektetéssel, minél nagyobb hasznot zsebeljen be, ez = SZAPORÍTÁS.

A kutya TENYÉSZTÉS-re is az állattenyésztés általános szabályai alkalmazhatóak egy nagyon fontos különbséggel: a TENYÉSZTŐ a kutya tenyésztésben, azon túl, hogy jó, szép és egészséges utódokat szeretne létre hozni, embertársainak egy BARÁTOT, egy TÁRSAT ad! Ezért tartom az egyik legfontosabb szelekciós szempontnak az egészséges, könnyen kezelhető, "kellemes vele együtt élni" kutyák kiválasztását a tenyésztés számára.

A TENYÉSZTŐ soha nem lehet elfogult, mindenkinél kritikusabban kell lássa kutyái hibáit. Keményen kell szelektáljon, mit állít tenyésztésbe, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a nem oda valókat likvidálja, csupán nem veszi tenyésztésbe, és mindent elkövet, hogy a nem "oda valót" más se használhassa.

A TENYÉSZTŐ megbízhatóan magas színvonalon tenyészt, éveken keresztül magas minőséget produkál, az almok kutyáinak legnagyobb része olyan amire büszke lehet. Nem tartom nagy tenyésztői eredménynek, ha valaki egy alomból egy CAC minőségű kutyát képes létre hozni, főként azokban a fajtákban, ahol a nevezési létszám kevés. Egy alomból 4 champion viszont elismerésre méltó! Sajnos a mi "Mestertenyésztő" címünk inkább a mennyiségi tenyésztésnek kedvez.

Természetesen a legnagyobbaknál is előfordul néha valamilyen szempontból gyenge utód, amit nem dugdosni, hanem vállalni kell, levonva a tanulságokat.

A TENYÉSZTŐ magas színvonalon tartja és takarmányozza a kutyáit. Megad nekik mindent, hogy a maximumot tudják nyújtani és jól érezzék magukat. Ez alatt nem több milliós csempézett, kis, egyedi kenneleket értek, amelyeket olyan büszkén szoktak mutogatni, hanem társaságot, nagy területet és sok mozgást.

A TENYÉSZTŐ magas színvonalon tartja és takarmányozza a kutyáit. Megad nekik mindent, hogy a maximumot tudják nyújtani és jól érezzék magukat. Ez alatt nem több milliós csempézett, kis, egyedi kenneleket értek, amelyeket olyan büszkén szoktak mutogatni, hanem társaságot, nagy területet és sok mozgást.

A TENYÉSZTŐ nagyon gondosan válogatja meg, hogy kinek fedeztet és kinek ad el kölyköt. Munkájának eredménye nagyban az új tulajdonosoktól függ!

A TENYÉSZTŐ igyekszik végig kísérni kutyái sorsát, és mindenben segít az új tulajdonosoknak.

A TENYÉSZTŐ minden, az ő akaratából létrehozott egyedért felelőséggel tartozik a Világgyőztestől a foghibáson át a menhelyre leadottig!

A tenyésztő már az első alom után is tenyésztőnek nevezhető, ha megfelelelően lát hozzá ehhez a tevékenységhez, azonban azt gondolom legalább 3-4 generáció szükséges az alapvető tudás és tapasztalat megszerzéséhez, ekkora látszik a ?keze nyoma? a fajtán. A szakmai tudás megtanulható, a tapasztalat idővel megszerezhető, azonban van, vagy nincs, a tenyésztő birtokában egy tulajdonság az un. tenyésztői érzék ami csak a nagy TENYÉSZTŐ sajátja.

Ezeken felül még egy adag szerencse is kell a sikerhez.

A kutya tenyésztés, legalább is az általam jól ismert fajtákban, az a tevékenység amelyet minél jobban csinál az ember, annál kevésbé keletkezik haszna rajta. Nem tartom elitélendőnek, ha valaki komoly összeget kér egy kölyök kutyáért, esetleg ritkán megválik jó pénzért egy felnőtt kutyától is, de azt bűnnek tartom, ha nem nézi meg nagyon alaposan kinek adja, és hajlandó a megmaradt kölyköket, öregeket bárkire rásózni csak megszabaduljon tőlük.

Egy igazi TENYÉSZTŐ a minőségi tenyészanyag megvétele, a kutyák minőségi tartása, takarmányozása, az egészségügyi szűrések, kiállítások, esetleges kiképzés és versenyeztetés után nem tud annyit kérni egy kölykökért, hogy a tenyésztés számára rentábilis legyen. Eszébe se jut, hogy ezért csinálja, soha nem számol. Halad előre egy úton, amely sok csalódással, buktatóval van kikövezve, amint kicsit sikeres lesz irigyei akadnak, de lesz néhány olyan pillanat ami MINDENT megért. Amikor az új tulajdonos felhív, hogy nagyon boldogok a kutyával, ilyenre vágytak, nagyon sok örömöt szerez nekik. Amikor egy távoli földrészen a kutyád champion lesz, amikor egy nemzetközi field trialon a dobogó legmagasabb fokán álltok, ti ketten a sajáttenyésztésűvel és nektek játszák a magyar himnuszt, amikor sok izgalom után elérsz egy Világgyőztes címet a kutyáddal, akinek már az dédanyját is te tenyésztetted..."

/Gyárfás Marianne/"

Olvasd el őket és gondolkozz el azon, mit tervezel és milyen indokokból. Tenyésztőnek lenni komoly felelősséget jelent, amit te úgy látom, nem igazán akarsz vállalni.....

Ja.... Az pedig a legkevesebb, hogy a szülők tk-esek és tenyészszemlések...... Erre ne hivatkozz...