Miért van akkora sikere a boxernek? Nyáladzik, nem is egy szépség, . Miért szereted/ nem szereted a boxert? Szeretném őket megszeretni, de semmit nem láttam még meg bennük.

szerintem meg gyönyörűek. Nekem pont a ránc,a nyomott orr a gyengém,ezek a kutyák vesznek le a lábamról:) Pl egy tacskótól nem esek hanyatt de meglátok egy angol bulldogot elolvadok.

Lényeg hogy tényleg mindenkinek más tetszik,mást kiráz a hideg ezektől,nekem meg ez a zsánerem:) Boxerekben azt imádom hogy kajlák,csibész pofijuk van,gyönyörű szemek és méretre is se nem túl nagy se nem túl kicsi. Szerintem hatalmas egyéniségek!

Ha nem szereted a fajtát,nem is biztos hogy meg fogod szeeretni. Nekem is vannak olyan fajták amik nem tetszenek,annyi hogy nem lesz olyan kutyám az életben de semmi különös hogy most rákényszerítsem magam hogy szeressem őket.

Valóban nincs értelme a kérdésnek :)

Én pl. gyönyörűnek látom őket, szép alakjuk van és helyes pofájuk.

De mondjuk egy Yorkie-ra azt mondom hogy pfujj, pedig milyen sokan tartják gyönyörűnek...

És akkor még nem is csúnyákat láttam, mert a régi szomszédomnak díjnyertes yorkie kennele volt :)

sztem szép kutyák:)

én mondjuk a Bullterrierekért vagyok oda *-*

nekem ők a legszebbek :)

Én sem értettem sokáig. Boxert még nincs szerencsém közelről ismerni, de unokatesóméknak volt egy angol bulldoguk. Hasonlóan nem tetszett soha ez a ráncos, benyomott orrú fajta. Unszimpatikusnak, agresszívnak tűntek képről. A spánielek, a formás tacsik a ragyogó, okos szemükkel és ezek keverékei a gyengém. És akkor megismertem Árcsit, a kis angol bulldogot. Kölyök volt. Dagadt kis hurkás teste és olyan ronda pofája, hogy az már szinte szép volt. Ahogy döcögött és közben röfögött, rád nézett azzal a két gülü szemmel...Agyon kellett dögönyöznöm. Olyan volt, mint egy dagadt varangyos béka. Amikor elbúcsúztam, visszanéztem rá, ült a lépcsőn és félrefordította a kis kocka fejét és akkor már tudtam, hogy szerelmes vagyok...Hihetetlen jó természetű kutya lett belőle. Csupa-csupa szeretet. Az a kedves kis röfögése, a kis döcögő járása. Nem élt sokáig szegényke. Amikor utoljára láttam, mondta a gazdája, hogy beteg. Ránéztem és mondtam neki, ne betegeskedj, Arcsika. Ott ült a lábamnál, fölnézett és rám mosolygott az alsó fogsorával.

Nem tudom, miért élt ilyen rövid ideig. Köze van-e ahhoz, hogy túltenyésztett fajta. Mikor hallom, hogy egyes kutyafajták már szülni sem tudnak császár nélkül, elszörnyedek.

De Arcsika egy kis dagadt szeretetcsomag volt. Örülök, hogy megismerhettem.