Tegnapelőtt halt meg a Kutyám a szemem láttára. Nincs kedvem már élni. Volt valaki hasonló helyzetben? Tudnátok tanácsot adni, hogyan lehet ezt kibírni?

Először is részvétem:(

12 éves halálesetekre eléggé érzékeny lány vagyok (mármint ha kötődök valakihez,és meghal,fáj).

2012 ferbruárjában halt meg a 11 éves golden retriverem.

Éppen a sulifarsangról,amikor anyukám idegesen mászkált a házban.Télen esténként mindig takarót rakott a kutyaházba,hogy ne fázzanak (ő,és egy Bullmasztiff).

Kihívta őket a házból,hogy be tudja rakni a takarót,de a kutyánk maga után húzta hátsó két lábát.Behoztuk a házba,és takarók közé fektettük.Három órán keresztül vonyított,mi folyamatosan nyugtatgattuk,és simogattuk.

Anya és apa hívta az állatorvost,aki benyugtatózta,és egy csomó pénzt kért a semmiért(nem mintha sajnáltuk volna a kutyára a pénzt).Én már fent aludtam,és éjfél körül a húgom sírva jött be a szobámba,hogy el lett altatva a kutya,mert gyógyíthatatlan volt,és szenvedett.

Én csak magamban sírtam,mert tudtam,hogy ez így jobb neki,viszont belül tomboltam szomorúságomban.Nem akartam,hogy a húgom még szomorúbb legyen.Márciusban új kutya után kezdtünk keresgélni,hogy Hugó,a bullmasztiff ne legyen egyedül.Március 31-én született meg a kiválasztott törpeschnauzer,és május végén hozhattuk is.

Csakhogy amikor a húgomat hoztuk haza hegedűről láttam anyán,hogy valami nagyon nem stimmel.A szeme vizenyes volt,mintha sírni készülne.Előtte elmondta,hogy Hugót apa vérvételre vitte,hogy megnézzék,segített-e a kullancs elleni szer.Anya sírva elmondta,hogy Hugó nem jön többet haza,a vörösvérsejtjei elkezdték pusztítani magukat.

Így mint nagy kutyabarát család kutya nélkül maradtunk.

Mostmár viszont itt van nekünk a két törpesnaci: Piszke(10 hónapos) és Mokka (4 hónapos).

Mokka viszont valami oltásra allergiás volt,és ő is majdnem meghalt,de szerencsére most már él és virul!

ÉS HA ESETLEG ÚJ KUTYÁT AKARNÁL,NE SIESD EL A DOLGOT,BÁNATODBAN LEHET,HOGY ROSSZUL DÖNTESZ,VÁR EGY-KÉT HÓNAPOT,ÉS AKKOR KEZDJ EL KERESGÉLNI!!!

Részvètem!:(

Tavaj decemberben, pont karácsony előtt halt meg a bernáthegyink. Nagyon szomorú voltam sokat sírtam miatta. Rá egy hónapra (januàrban) elcsavargott a másik két kutyánk egy golden és a bernáthegyi kölyke. Nagyszerű, 3kutyát vesztettünk el 1hónap alatt. Nagyon össze voltam törve minden jel arra mutatott, hogy egyik sem jön többé haza. Két nappal később a keverèk kutyánk hazajött. Ő volt az én támaszom mert mindkét elvesztett kutyámból volt benne egy kicsi. Szegénykém nagyon összetört hogy elhagyta az anyja, apja. Èjjelente nagyon félt kint, tudtuk ez nem mehet így tovább. Ellátogattunk a közeli menhelyre csak nézelődni ès találtunk egy szinte ugyan olyan kutyát. Egyszerűen nem volt szívünk otthagyni, tudván miken ment keresztül elhoztuk. Az itthoni kutyák úgy örültek neki mint majom a farkának.:) Nagyon jól beilleszkedett. Azóta csatlakozott a "falkánkhoz" még egy kutya. Felejteni nem tudok, nem is akarok megköszöntem mind két kutyámnak a csodálatos éveket és most négy kutyussal élünk boldogon.:) Nagyon nehéz volt azaz időszak de be kellett látnom, hogy talpra kell állnom ès mindennek menni kell tovább. Hisz mindig is velem voltak és velem is fognak maradni.:)