Elpusztult a kutyusom. Nem tudom mi lenne jó, ha vennék másikat, olyat amilyen volt, vagy ha siratnám még hónapokig?

Értem, miről beszélsz... Azt gondold meg, hogy ő (a leendő kutya) nem tud arról, hogy neked mi a bajod és miért. Nem is ő tehet róla. Csak akkor vegyél magadhoz másik kutyát, ha biztosan képes leszel vele normálisan bánni - vagyis soha még csak nem is gondolsz arra, hogy szegény másik kutya mennyivel jobb volt, mennyivel okosabb, stb. - mert megérzi, hogy nem szereted, és ő tényleg nem egy új pohár, amit a szekrénybe tehetsz, ha éppen nem kell...

(és félre ne értsd, nem sértésnek szántam a fentieket)

Szegenykem, tudom mit erzel. En elkovettem ezt a hibat, hogy mikor elveszett az imadott cicam, vettem egy ugyanolyat es mindenben hasonlitgattam. Vegul annyira depis lettem, hogy kerestem neki uj gazdit. Mar egy kislany a gazdaja, aki nagyon szereti, o is ezt erdemli.

Tehat varj egy kicsit, en azonnal cselekedtem :(

Gyaszolj egy par hetet-honapot es tisztabban fogod latni, hogy tenyleg erre van-e szukseged?

Én mindig azt mondom új kutya kell azonnal!

nem lesz tőle kevésbé fontos az amelyik elment, de segít továbblépni! Újra kell kezdni!

Biztos hogy Ő sem szeretné hogy szomorkodj miatta...

Szia!

Nekem is elpusztult a kutyusom. 9 hetesen vettük, és egy hetet volt velünk (nagyon lebetegedett, nem tudni miért). Lehet, hogy egy hét nem sok, de nagyon az ember szívéhez tud nőni. Utána egy héttel vettünk egy másik kutyust, ugyanolyat. Nem azért, hogy pótolja, csak mert nagyon régóta szerettem volna egy yorkit, és nem adtam fel. És úgy gondolom nagyon jó döntés volt.

Szerintem vegyetek másik kutyust. Nem fogjátok megbánni, annyi örömet okoz, hogy az csak na...

Minden embernek más jó ebben a helyzetben, gondolkozz el, én is a keresgetést, nézelődést ajánlanám, de semmiképpen sem szeretnék ugyanolyan fajtát, ami most van. Már csak azért is, mert ez lehetetlen, az é kutyám egy meghökkentően helyes, arányos gyönyörű keverék.

Én biztos egy teljesen más karakterű kutyát keresnék, minél hamarabb, nálam a gyász bénító hatása elég hamar a szívem mélyére költözik, hogy emlékké alakuljon, de ez mindenkinél nagyon más!

Sajnálom, és sok erőt kívánok!