Van egy yorkie. Senkinek nem kell, én nem szeretem, viszont menhely kizárva. Mit csináljak vele?

Megörököltem a volt barátom, volt nőjének a kutyáját. Szánalomból hoztam el, mert szakításunk után menhelyre kerűlt volna.

Tehát a kutya már ott volt, mikor mi összeköltőztünk.

2 évet éltem vele egy fedél alatt, nálunk, most fél éve van, de csak kötelességből gondozóm. Világ életemben ellenszenvesek voltak ezek a plüsspatkányok, de a menhelyi életnek mégsem tenném ki.

Olyan kis nyomorék, félek belehalna. Már nem fiatal, kb 8-9 éves.

Első nekifutásra oda adtam egy családnak, akik szaporítás céljából vették magukhoz.

Egyszer a környékükön jártam, gondoltam megnézem mivan a kutyával. Nagy nehezen beengedtek, és a látványra ami fogadott, azt mondták, hogy pár napja lebetegedett...

Az a pár kilós kutya pár deka volt és a szőre, csupa kaki, góc... na mindegy vissza vettem, ivartalanitatattam, és továbra sem tudom mit kezdjek vele, mert irritál.

A saját kutyámtól annyira fél, hogy támadja.

Foglalkozom vele, viszem sétálni, kerestem yorkiesokat, hogy a fajtája között legyen, de össze verekedett a többiekkel.

Kutyasuliba nem fogom vinni, azt hiszem eleget tettem érte. A saját blökimet otthon trenirozóm, van egy házilag barkácsolt agility pályánk, ott próbáltam kezdeni valamit a yorkieval is, mert láttam videókat, hogy fárasztják/foglalják le őket. Nem jártunk sikerrel.

Apuék azt mondják altassuk el, de én nem vagyok ennek híve. Örökbe meg senkinek nem kell, mert idegbeteg.