Mikor fogom végre elfelejteni?

Volt egy kutyám 12 évig, de még kis koromban vettük, így a nevelésében én nem tudtam részt venni. Nagynak elég domináns volt, ráadásul nagytestű, öregkorára meg elég makacs lett. Őszintén szólva kicsit féltem tőle, mert tudtam, hogy nem tudnám keresztülvinni az akaratomat, ezért van, amit ráhagytam. Tavaly elpusztult. Amíg megvolt mindig felelősnek éreztem magam érte, de tehetetlennek is egy 60 kilós kutyával szemben, és a környezetem nagy része engem okolt, pl az állatorvos, kozmetikus, hogy miért nincs megnevelve a kutya( 8 éves voltam amikor hazahoztuk), ez csak ráerősített a rossz érzéseimmel vele kapcsolatban, és egy picit meg is utáltam....

Most vettünk egy kiskutyát, aki tényleg az enyém, és már felnőtt fejjel foghatok bele én a nevelésébe. Azonban néha előjönnek a rossz érzéseim, és beleképzelek dolgokat, pl, hogy a pár hónapos kölyök agresszív meg domináns (ma angyalian viselkedett, csak egyszer megrángatta a nadrágom szárát, és emiatt...) meg hogy az elődjéhez hasonlóan őt sem fogom tudni majd kordában tartani...nem szeretnék így érezni, de hiába mondom magamnak, egyszerűen képtelen vagyok elengedni a korábbi rossz érzéseket és tapasztalatokat. Valaki tudna ehhez valamit hozzátenni? Meg szeretném tartani természetesen a kiskutyát, és felelősséggel tartozok érte, szóval ilyen minek vettél kutyát stb. válaszokat most nem nagyon kérnék. Köszönöm!