Kutyások! Ti, hogy kezelitek a neveletlen gyerekek erőszakos közeledését amikor sétáltatjátok a kutyátokat?

amúgy jellemzően a nagyobb gyerekeket lehetetlenség szép szóval leszerelni. egyszer volt hogy épp jöttünk vissza a szokásos nagy sétánkból kocsival. már a városban voltunk, épp amolyan lépésben haladtunk a kocsival. kutya az anyósülésen lesett előre, oldalt leengedett ablak. épp megálltunk egy kereszteződésnél. mire egy csapat gyerekből az egyik közelebb ment a kocsihoz és hulk módjára beüvöltött a kutyának. pont akkor indult el a párom a kocsival. én olyan marha ideges lettem hogy a páromnak mondtam vagy megáll vagy kiugrok a kocsiból de azt a gyereket úgy megverem hogy besz@rik ott helyben! nő vagyok de azért nah. tizenéves kis h.lyegyerek!

nah most akkor még a mienk olyan 6-7 hónapos volt. és ha esetleg úgy dönt hogy innentől kezdve felveszi a félelmi agresszíó stílust? ráadásul pitről beszélünk aki esetében még egy barátságos morgás is bűnnek számít. vagy ha esetleg kitámad a h.lye gyerekre (mert nem szólok rá pl. a kutyára) akkor meg mi vagyunk a felelőtlen gazdik akik ilyen szörnyeteggel járkálunk az utcán?

szóval én kérek elnézést ha az ilyen h.lye gyerekeket nem kedveljük. és lehet lepontozgatni is.

viselkedj tükörként ! aki bunkó,vagy fegyelmezetlen,esetleg szándékosan agresszív ,legyél te is ugyanolyan !

minden helyzet más megoldást kíván ,ha kicsi a kutyád. nagy termetű kutyáknál,ezek a problémák lényegesen egyszerűbben kezelendők, a kutya remekül megoldja :)

nálatok ,ez a te feladatod .

Nekem is a múlt héten volt két hülye gyerekkel találkám.

Nekem is huskym van, de világi pofa, mindent imád, kutya,gyerek,macska, mindegy, mert ő játszik, és örül(persze, csak ha engedem neki, addig meg csak néz a "célpontra" meg rám felváltva, hogy szabad-e)

A múltkor egy ház udvarából kirohant egy 5 éves forma kisfiú sikítva, először azt hittem, hogy baj van, de nem, mert a kutyának örült így. se szó se beszéd, megölelte a kutyát, és simogatta(de olyan durván, neki nyomta a tenyerét) az én kutyám először úgy örült neki, hogy hihetetlen, de áldom az eget, hogy ilyen jámbor kutyám van, mert egy dominánsabb lehet, hogy rögtön az első ölelésre harapással reagált volna.

aztán elszaladt a gyerek vissza a portára, én indultam el, és hallom, a hátam mögött a sikítást, de már két gyerek sikított. A fiúval jött egy kislány, aki tuti fiatalabb volt, mint a fiú olyan 3-4 évesnek tippelném.

Elkezdtek rendesen zaklatni, engem is meg a kutyát, nekem is kiakarták venni a kezemből a pórázt, hogy majd ők viszik, meg visszaviszik megmutatni anyunak(aki a környéken sem volt) akkor rájuk szóltam erélyesen, hogy ne piszkálják a kezemben a pórázt. a pórázt utána békén hagyták, de elkezdték szerencsétlen kutyát még jobban nyúzni, húzgálták a farkát, a szőrét, a fülét, ami kiállt a kutyából, azt mindent.

Akkor mondtam nekik, hogy na elég, én viszem el a kutyát, mert így nem lehet egy állattal bánni, de erre elkezdtek ordítani de úgy, hogy már egy két házból kinéztek az ablakon, gondolom azt hitték, hogy a kutya megharapta valamelyiket...

Elindultam hazafelé, és az utca közepénél járhattam, amikor megint hallom a nagy hangzavart, mert szaladtak utánunk. Már figyeltem a kutyát is, mert már egyáltalán nem örült a gyerekeknek, sőt láttam, hogy szegi hátra a fülét, meg bújt mögém a gyerekek elől, és amikor utolértek, akkor rögtön megint a farkát húzták meg, és a kutyám felmordult, az a kutya, aki amúgy egy olyan jámbor, és szerethető, meg mindenkit szerető, és imádó lény, hogy leírhatatlan. Akkor rákiabáltam a gyerekre, meg őszintén szólva majdnem elrepült egy pofon, de tartóztattam magam, azt mondtam, hogyha most azonnal nem mennek haza, akkor visszamegyek a házukhoz, és elmondom a szüleiknek, hogy mit csináltak, erre meg úgy megijedtek, hogy elszaladtak.

komolyan nem tudom, hogy mit tehettem volna még, mert idegen gyerekét nem ütném meg, meg azért én is eléggé türelmes ember vagyok, de kihoztak engem is, meg a kutyámat is a béketűrésből.

ez a kaland kb 10-15 perc volt, mert még én is próbáltam nekik elmagyarázni, hogy hogy lenne ez helyes, meg mit hogy kéne csinálni, de mint a falra hányt borsó.

Azóta sem mentem azon az utcán, és nem is tervezem többet, mert még egyszer tudom, hogy se nekem, se a kutyámnak nem lenne ennyi türelme.

Meg, most egy olyan kisgyereknek mit mondasz, úgy se érti meg, ha meg leordítom, és pont ott van valamelyik szülő, ki tudja, hogy mi fog történni.

De, szerencsére azóta a kutyám találkozott még kisgyerekekkel, a normális fajtából, és nem nagyon hagyott benne nyomot az a két őrült gyerek, szóval ugyan úgy örült, mint előtte