Ez törvényszerű? Hahaha.

Körülbelül 10 évig vágytam egy kutyára. Végre a szüleim észhez tértek, és most már van egy 4 hónapos kutyusunk. Persze, én vagyok vele legtöbbet, én tanítom, én nevelem, rengeteg energiát és időt fektetek bele, de persze, természetesen, nem az "én" kutyám, hanem a "MI" kutyánk, márhogy a családé. (10 évig hallani sem akartak róla, de most már annyira ennivalóan édes.) Én csak ne kezeljem úgy, mintha az enyém lenne. DE, ha kutyaszaros a kert, és fel kell szedni, vagy ha valami kárt csinált, vagy ilyesmi, akkor máris kiabálnak utánam, és gyerünk, csináld. :D Ezt már mások is tapasztalták? Ez törvényszerű? Persze, nem arról van szó, nem bánom én, mert ha csak én lennék a kutyával egyedül, ezeket akkor is meg kéne csinálnom, de így miért kell mindjárt engem elővenni, mikor közös? :)