Első kutyának Argentin Dog szerinted vállalható?

Attól függ, hogy fejben mennyit tudsz a kutyákról. Ha abszolút semmit, vagy alig valamit, akkor nem vállalható, ha viszonylag sok szakirodalmon túl vagy, vagy van valamennyi kutyás tapasztalatod (menhely, stb.), akkor egy kevésbé domináns egyed esetleg vállalható, de mindenképp JÓ kutyaiskola mellett és jó tenyésztőtől.

Amúgy azért nem jó első kutyának, mert domináns fajta, nem egyszerű a nevelése, kemény kézzel kell fogni (ezt sokan összetévesztik a veréssel, pedig nem azt jelenti, "csupán" következetességet, határozottságot, nyugodtságot).

Szerintem a nem kezdőknek való kutya arról szól, hogy az adott személy mennyire határozott, mennyire tud új helyzetekkel megbirkózni. Nem csak egy adott fajtával, hanem magával a kutyaneveléssel se tud mindenki. És egy keményebb, öntörvényűbb fajtánál ezek a kezdeti ballépések, vagy gyengekezűség többszörösen üt vissza. Ha eleve arra készülsz fejben, hogy kemény dió lesz, és a kezdeti kudarcok nem bátortalanítanak el, illetve nem lesz nagy mellényed a kezdeti sikerek után, akkor miért ne? Az egész a te kitartásodról és önbizalmadról szól.

Ugyanakkor a kutya is segít felnőni a feladathoz. Sosem voltam egy hirtelenharagú ember, de mióta kutyám van, sokszor valami hihetetlen nyugalom áraszt el, főleg ha épp vele foglalkozom, mert tudom, hogy vele erővel nem menne. Illetve ő nevelt rá az aktív életmódra is.

Bár nem vagyok Cesar fan, ezt a mondását én is nagyon szeretem. :) Én még egy dolgon gondolkodnék el a helyedben, de hangsúlyozom, hogy magamból indulok ki.

Ez egy erőteljes fajta, amelyik nem egy-két emberre úgy hathat, hogy visszahőkölnek tőle. Tőle egy morgás vagy vicsorgás sokkal félelemkeltőbb mint egy kisebb termetű, barátságosabb kinézetű kutyától. Meg tudnád őrizni a hideg véredet, ha a tinikutyád esetleg ilyen módon prbálgatná a határait? (Én biztos nem. Talán majd a sokadik kutyám után. )

Hát figy, nekem nem első kutya, páromnak viszont igen. Nekem volt már komondorom, spánielem, terrier keverékem. De egyik sem volt ilyen szinten domináns. Kemény dió. De igenis ha beleszakadunk megtaláljuk a módját, hogy minta kutyát neveljünk belőle.

Nagyban a "kezdő" személyiségétől is függ. Szakemberrel érdemes a beszerzés előtt beszélni. Hogy már a kezdetektől fogva határozottan és következetesen legyen nevelve. Jah és a helyes szocializáció, ami náluk a legfontosabb!

Igen, azt a mondását én is nagyon kedvelem :) Mióta elfogadtam, hogy a kutyáim viselkedésének elég nagy részben én vagyok az okozója, durva személyiségfejlődésen mentem keresztül :D

De azért azt se felejtsük el, hogy volt már, akinek Cesar is inkább azt mondta, hogy válasszon másik kutyát, vagy egyáltalán ne tartson kutyát. Nem véletlen az se, hogy sokaknak segít kutyát választani, hogy lehetőleg ne kelljen sokat fejlődniük a gazdáknak a kutyához. Nagyon mellé lehet nyúlni, és nem mindenki hajlandó felnőni a nem várt feladatokhoz, úgyhogy az a biztos, ha felkészülünk rájuk. Úgyis lesz egy csomó váratlan is :)

"De igenis ha beleszakadunk megtaláljuk a módját, hogy minta kutyát neveljünk belőle."

Pontosan ez a hozzáállás kell az ilyen kaliberű kutyákhoz :))