Hogyan nevelhetném meg párom kutyáját?

Gondolkodtam rajta, hogy azzal kezdjem, de elég gyenge vagyok, félek, hogy elránt, vagy esetleg úgy izeg-mozog, hogy kiszabadul a nyakörvből, és elszökik - akkor aztán én lennék a hibás :/

Tanfolyamra járok, így a délutánom szabad, így időm lenne rá végülis. Csakhogy a kutya életében nem látott orvost, így se oltva, se chip-ezve... Párom meg nem akarja ezeket, merthogy "régen se voltak ilyen szarságok, mégis megvoltak a kutyák". Szeretem-imádom, meg meg is értjük egymást mindenben, mindent meg tudunk beszélni - ezt az egy témát kivéve :/

A másik még, amit elfelejtettem a magyarázatba írni:

Ha én megpróbálnám nevelni a kutyát, ő meg, amikor hazajön, összekuszálná az egészet, akkor az úgy hogy lenne kivitelezhető? Értem ezalatt, hogy én mondjuk nem engedném neki, hogy ugráljon, nyaldosson, ő meg igen, mert hogy dehát szereti őt a kutya... Nem zavarodna szegény kutya halálra ettől?

Vannak neki játékai, labda is, ilyen rángatós-csomós kötél is, de nem érdekli, próbáltam már sokszor :/ Bekapja, ha nem engedem el, cibál rajta kettőt, és megunja, ha meg elengedem, elviszi és ledobja és ha megint odaviszem neki, már nem érdekli.

Gondolom, legjobban az emberi kapcsolat hiányzik neki, mert még dögönyözve sincs minden nap, csak ha a páromnak kedve van hozzá, akkor kimegy hozzá egy félórácskára. A baj az, hogy még ezt a dögönyözgetést sem tudom, hogy kezdhetném el, mikor szegény kutya őrjöng, ha meglát, annyira várja, hogy foglalkozzak vele.

Igen, hozott minta :) :/ Anyujáék ugyanígy vannak, ők egy kisméretű keveréket szedtek össze valahonnan, de már ajánlgatják mindenkinek ajándékba, mert rossz. Persze nevelve nincs - pedig nyugdíjasok mindketten, idejük bőven lenne rá. Bár ott legalább nem láncon van a kutya, hanem van neki elkerítve egy kicsit nagyobb terület, és oda van bezárva.

Sajna pénzem nekem erre nincsen.

Kiszámoltuk a közös kiadásokat, azokat arányosan fizetjük (párom jóval többet keres, mint én a munkaügyis szakma-tanfolyamon), a többi meg saját. Az én maradékom elmegy a saját dolgaimra (tampon, ruha-cipő ha már lefoszlik rólam, meg igyekszem anyukámékat is segíteni, mert nagyon rossz helyzetben vannak). Szórakozást párom állja, és ha kérek tőle, minden szó nélkül ad, de erre nem adna, mert hogy az ő kutyájába ne döfködjenek idegen testeket :S

Ha az udvaron kezdeném el pórázon sétáltatni, az jó ötlet lehet? Ismeri a pórázt egyébként, ha hallja, hogy csörög, már megvadul, annyira örül. Amikor párom magához vette, egy párszor elvitte, csak gondolom, ezt beszüntette, mert "hülye a kutya"...

De, szörnyen fontos neki, hát ő szereti... :) :/

Az ajándékozással sokra nem mennénk, mivel együtt élünk :) Egyébként meg hallani sem akar róla, már mondtam neki, hogy jobb helye lenne másutt, de azt a felháborodást ne tudjátok meg...

Igazából sosem szerettem a kutyákat, őt sem. Egyszerűen nem vagyok az a típus, én teljes egészében macskás vagyok. Irritál a folyamatos örömködésük, meg úgy egy az egyben az egész kutya. Néha-néha ezzel a kutyával játszogattam, meg megetetem, ha olyan van, vizet kap. Próbáltam foglalkozni vele már sokszor, hogy hátha megszeretem, de nem ment. Aztán ma este, ahogy mentem neki vizet adni, és belenéztem azokba a kis szomorú, buta gülü szemeibe, valahogy elolvadtam :)

Cicát is szeretnék nagyon, de a pénz után a kutya a legnagyobb probléma. Párom nem akarja, hogy benn aludjon a macska, meg hogy benn legyen, ha elmegyünk itthonról. Az ő háza végülis, rendben van, örülök, ha végre belemegy egyáltalán a macskába (utólag meg már majd formálható lesz a véleménye :)). Viszont ilyen neveletlen kutya mellett esélytelen a macskatartás is.