Miért csinál úgy a kutyám, mikor megbüntetem, mintha agyon vertem volna? Úgy fél tőlem olyankor, pedig soha nem bántottam.

Legtöbbször behíváskor van ez. Szinte mindig odajön, ha kedvesen szólok, de néha nem, hanem rámnéz,majd ilyen fejjel "bocs nekem jobb dolgom van" tovább megy és sz*rik rám. Néha akkor is, mikor futok a másik irányba. Ha akkor sem jön, volt, hogy mellé dobtam a valamit figyelmeztetés képp, (a többi kutyámnál bevált) de nála csak azt értem el, hogy elkezdett félni tőlem, de ugyanúgy ment tovább.

Más szituban is, ha rosszat csinál és nem ér semmit a NEM!, akkor kap egy kis koppintást. Tényleg kicsit, nem fájhat neki!! Erre úgy csinál mint akit jól megvertem. Fél és meghuzza magát, ami nem is baj, de pl. behívásnál ilyenkor hívhatom ám, ha fél tőlem...

hosszú póráz detto. Mikor nem jött (nem félelemből csakis épp masmerre akart menni) ráléptem a pórázra, erre megállt, hívtam-semmi. Icipicit húztam rajta, és megint a "jaj gazdi könyörgöm ne ölj meg" viselkedés. Nem az a bajom, hogy így viselkedik, hanem hogy ennek ellenére folytatja tovább a rossz viselkedést és menekül előlem. Arra gondoltam, hogy lehet ilyen érzékeny típus és csak lelkileg kéne nevelni, semmi fizikait nem alkalmazni, de néha muszáj egy - egy orra koppintás, ha a szóra nem hallgat.