Miért morog a kutyám? Régen nem csinálta!

Sziasztok!

Van egy 4 éves szuka labradorom. Nagyon aranyos, kedves, rettentően jámbor, még egy betörőt is bekísérne a lakásba egy kis simogatásért cserébe. Arról nem beszélve, hogy mennyire játékos és pörgős. Lehet, hogy hiperaktív is. :D

Nem igazán tudom eldönteni, hogy neki ki lehet a gazdája, ki lehet a falkavezér, mert a szüleimre és rám mindig hallgat. A lényeg, hogy 2 évre, családi okok miatt el kellett innen költöznünk, ahol most lakunk, a kutyát nem tudtuk magunkkal vinni, itt hagytuk, és ismerősök jöttek albérletbe. Mivel én ezalatt a 2 év alatt külföldön dolgoztam, nem tudtam ellátogatni ide, de nagy ritkán megtettem. Aztán szintén családi okokból visszaköltöztünk ide. Azt vettük észre a labin, hogy már nem olyan játékos, bohókás, mint korábban. Azt gondoltuk, hogy megkomolyodott, felnőtt stb. De ahogy telt az idő, napról napra újra olyan lett, mint régen. Ugrál, nyalogat stb. Azt gondoltuk, hogy eléggé depressziós lehetett, és most megint kezd újra vidám, életerős lenni. Elvittük kutyasuliba, kb. 2 hete kezdtük, és én hajtom végre vele a feladatokat. Nagyon ügyes, már előtte is tanítgattam neki dolgokat, mikor kisebb volt, de úgy látom, hogy még mindig nagyon gyorsan tanul. Viszont sajnos azt tapasztalom, és úgy emlékszem, hogy ezt régebben nem csinálta, hogy morog rám, mikor eszik. Van hogy hozzá sem érek, csak állok ott mellette és nézem, és egy idő után figyelmeztetően rám mordul. Hozzáérni, megszidni ezek után már nem is merem. Nagyon jó húsban lévő kutyus, semmiből nem tartana neki azonnal megharapnia. Igen, tudom nem szabadna neki, de ez a morgás nekem „új”. Ami miatt viszont most még jobban elkeseredtem, hogy egy új szituációban is rám mordult. Most este kimentem hozzá az udvarra, mert nagyon rossz volt az idő. Épp a házában feküdt, nem aludt. Megsimogattam (ahogy máskor is), de közben néha rajta tartottam a kezem, hogy reszket-e, nem-e fázik, mert akkor rakok be a házába pokrócot. És azon kaptam magam, hogy rám mordult (nem az az igazi mély, gyomorból jövő morgás, de eléggé figyelmeztető jellege volt), és még a kezemhez is kapott. Nem harapott meg!!! Úgy érintette meg a karom, mint mikor játékból harapdál. Mondjuk ki is rántottam a kezem rögtön, mert megijedtem. Szintén álltam másodpercekig ott, hogy most mit csináljak vele, mert nem mertem ezek után megint benyúlni, kirángatni nem tudtam, hogy leszidjam. És egy pillanatra megijedtem tőle. Inkább otthagytam, annyit tudtam, mondta, hogy fúj, rossz kutya, de szerintem meg sem hatotta. Meg szeretném kérdezni a kutyasuliban is, csak kíváncsi lennék, hogy szerintetek ezek így hogy jöttek? Ha holnap újra kimegyek hozzá, következetes szeretnék lenni. Elveszítette felénk a bizalmát? Azt veszem észre, hogy egyre jobban veszi át a falkavezér szerepet, pedig a kutyasuliban nagyon szófogadó tud lenni. Miért védi ennyire a saját dolgait?

Előre is köszönöm! Megmondom őszintén, az utóbbi szituáció nagyon szíven ütött.