Mire jó a klikker? Elfogulatlanul, nem fanatikusoktól kérdezem!

Jajj,engem annyira zavar, amikor valaki a trükkös kutyákra azt mondja hogy cirkuszi kutya. Ez egy elég lekezelő megnyilvánulás.

Ennyi erővel, mi "cirkuszi kutyások" lenézhetnénk a nem trükkös kutyákat hogy, jajj, a tied olyan buta, hogy ezt se tudja...de, nem tesszük, vagyis én nem, szóval azért egy kicsit lehetnétek elfogadóbbak is.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak.

Én eleinte, úgy az első 30 trükknél klikker nélkül dolgoztam. A kutya ügyes volt, elég gyorsan megtanult bármit. Aztán beszereztem egy klikkert, az utóbbi 14-15 trükköt ezzel tanítottam.

Látványos a különbség.

Klikker nélkül, ha nem értette, hogy mit akarok, akkor csak ült, egyszer-kétszer felajánlott valamit, ha jó is volt, amit ajánlott, mégse lelkesedett annyira.

Illetve, igazán nehéz trükköket nem tudtam megtanítani neki(inkább bele se kezdtem).

Klikkerrel sokkal energikusabb, mindent felajánl, és közben fél szemmel figyel, hogy ez jó? Ha nem kap klikket, tovább megy egy másik trükkre.

Látszik rajta, hogy jár az agya.

Az addigi gyors tanulás még gyorsabb lett, és komoly, illetve összetett trükköket is meglehet tanítani pár nap alatt.

Az pl, hogy a hátamra ugorjon, és megálljon, kb félórát vett igénybe.

Vagy, leraktam a földre egy ládát,és hagytam, hogy azt csináljon vele, amit akar. Hát eszméletlen dolgokat ki tudott találni, és ami tetszett, arra klikkeltem, megtanulta, és utána megint leraktam elé, a megtanult dolgot kezdte el rögtön csinálni, nem kapott rá klikket, csinál mást. Ha tudnátok hogy egy egyszerű ládával mennyi mindent lehet csinálni :D Csak ajánlani tudom.

Illetve, ezzel vicces látni, hogy mikre tud vetemedni az agya (egy lábbal simogatta, ráállt egy, majd két lábbal, feltolatott rá egy majd két lábbal, ráállt, ráült, ráhajolt és még sorolhatnám, szóval érdekes elfoglaltság.)

Én nem vagyok fanatikus klikkeres, de egyértelműen látom az előnyeit, és amikor tehetem, azzal tanítom.

Láttál már mentett kutyát? Mondjuk olyat, akinek kimaradt a szocializáció? Például a legutóbbi ilyen nálam egy szaporító egyetlen kanja volt. Két évesen semmilyen másik viselkedést nem ismert, csak a megugatom, megdugom verzióit. Nem volt rossz indulatú kutya, sőt amúgy különösebben nem is domináns (ugyanis az nem egy tulajdonság, hanem egy viszony), csak ahonnan jött, ott ő volt a legény a gáton, eddig ezt tanulta, és az eddigi életében, az eddigi falkájában ő volt a legdominánsabb. (Az enyémben már nem). Nála ezt a két viselkedést értelemszerűen tiltottam, de ennek eredményeképp beállt mellém, és ott topogott, mert a leghalványabb fogalma sem volt, hogy mi mást lehetne még csinálni. Nála minden apró normális kommunikációs gesztusra klikkeltem. A szaglászásra, a szájnyalásra, a nyújtózásra, csóválásra, stb. Kiszabadult a 12 nm-ről, ahol verekedésben, és feszültségben élt addig, egy világba, ami túl tágas. Meg kellett tanítani ebben élni. Kellett neki legalább egy hét, mire az ösztönvilága mélyéről előszedte a normális viselkedéseket.

Én most sérült kutyákról beszélek, szocializálatlan, meg rosszul szocializált kutyákról, de asszem a viselkedésterápia módjainak a megvitatása nem gyk. téma. Csak jeleztem, hogy itt is iszonyú hasznos eszköz egy klikker.

Ritka hülye kutya lehetett akkor, ha egész életében nézte a többiek nem domináns kommunikációját, meg fogadta és értelmezte a nem domináns jelzéseiket, amiket neki adtak, mégsem tanulta meg :)

Bocsánat, irónia, rossz szokásom. Szóval azt értem, hogy hozzá kell szoknia a másféle kommunikációhoz, de azt azért ne mondjuk már, hogy nem is ismeri.