Honnan tudjam, hogy tényleg készen állok-e egy 2. kutyára?

Ja, vagy kiderül, hogy nem neked való ez a dolog, akkor meg csak simán örökbeadod és vársz még a másodikkal. De ezt nem tartom valószínűnek :)

Hát, normál életvitel mellett ez csak akkor megy, ha az embernek ez a hobbija és a családban sincs egyéb tennivalója. Amikor nálunk két kutya volt egyszerre (egy kölyökszámba menő fiatal és egy elaggott öreg), én bizony a kínok kínját álltam ki, pedig csak napi 2-3-szori sétáltatás volt az én reszortom (munka mellett).

Én is ugyanolyan fajtát szerettem volna. Mikor az első kutyám már annyira jólnevelt volt, hogy póráz nélkül sétáltunk szinte mindenhol (persze csak ésszerű kereteken belül), és már a magasabb szintű dolgokat tanultam vele, akkor kezdtem érezni, hogy jó lenne második kutya. Úgy éreztem, hogy a kutyám segítségem lenne, nem pedig plusz ellenfelem az új kutya érkezésekor. Mikor már pár hónapja gondolkodtam, és még mindig akartam a 2. kutyát, csörgött a telefonom, egyik ismerősöm hívott, aki egy alapítványnál dolgozik, hogy kellene ideiglenes egy talált kölyöknek - az én fajtámból. Tőlünk még kétszer "örökbe" adták, de mikor már másodjára vitték el, éreztem, hogy nem kéne odaadni. Megint visszakerült, azóta itt ragadt. Igazából 3-4 hét kellett, hogy belerázódjak, hogy 2 felé kell figyelni sétakor, de ha az első kutyád már jólnevelt, nem sokkal nagyobb erőfeszítés két kutyával élni, viszont azóta a "régi" kutyám olyan szinten kivirult, hogy most már biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt.