Meg szoktátok ütni a kutyátokat?
Két kutyám van, nagyon szeretem őket, de nekem néha (nagyon ritkán!) azért elpattan az agyam. Nem durva megverésre kell gondolni, de pl. olyan már volt, hogy a nagyobbik támadta a kicsit, én meg elkaptam, lekevertem neki egy fülest és földhöz vágtam. Ha nagyon nem értenek a szép szóból, akkor is oda-oda szoktam legyinteni nekik, pl. ha sokadszor sem akarja megérteni a "menj innen" vezényszót. Ilyenkor van, hogy képen legyintem, vagy az orrára koppintok, nem erősen. Vagy ha séta közben nagyon belelovalják magukat valami acsargásba, akkor térddel/sarokkal szoktam őket megbökni, hogy kapjanak észbe.
Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a kisebbik kutyám fél az összecsavart újságtól, pedig emlékeim szerint sose ütöttem meg vele. (Talán egy családtag lehetett...) De nála a fenyítés netovábbja, ha megmutatom neki az újságot.
Mondjuk én még a nagyszüleimtől azt láttam, hogy ha rosszaságon kapnak egy kutyát, akkor megverik (nyilván nem brutálisan), és legközelebb már elég megfenyegetni a szíjjal/pálcával. Azért lássuk be, jó pár kutya túltette már magát rajta, ha elfenekelték. Ennek ellenére nem vagyok a verés híve, de szerintem 1-2 pedagógiai pofon belefér.
Ti meg szoktátok ütni a kutyáitokat? Mivel, mikor, mennyire?
válasza:Én 2 nagytestű kutya 158 cm-es gazdijaként nem tudok valami eredményesen földhöz csapkodni, ezért néha napján kapnak egy-egy nevelő célzatú grabancrángatást, ha mondjuk egy évben egyszer valamelyik megpróbál kitörni, meg mondjuk most harcolunk a kölyökkel a kamaszodási gondokkal amikkel pluszban jött a szeparációs stressz és a kertrombolás...szép kis móka. Ráadásul mindkettő ÖV-s, fájdalomküszöbük magas, a kavicsos flakon maximum játék...
Én általában ordítozok, nyakra fogok, tornyosulok (mind az összes elhanyagolható magasságommal), eddig viszont ami leginkább bevált az az, hogy ha valamelyik ki akar törni, én lecövekelek és az utolsó néhány centiben a pórázzal akkorát rántok rajtuk, hogy besírnak...vagy én sírok be, ha későn reagálok, mert leszakad a karom...
Szerencsére ilyesmikkel ritkán kell érvényesíteni az akaratomat, általában beválik a testbeszéd.
A szüleim pl nagy beszélgetés meg verekedéspártiak kutyanevelés terén, őket az istennek sem lehet rávenni, hogy egy lyukért a kertben nem kell beletömködni a fejét meg ordítozni és csalapálni, dehát az ő dolguk, mi meg elköltözni nem tudunk, így a kutyák 2 oldalról kapják a nevelést. Egyébként annyit értek el vele, hogy mindkét kutya levegőnek nézi őket. A kan azért, mert nem tudják kezelni, emberül meg ugye nem ért, így van egy jó nagy kommunikációs szakadék, a kicsi meg csak szimplán a közelükbe sem megy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!