Akita inu kutyából válhat terápiás kutya? Gyerekekhez.

De, számít a fajta is!

Egy akita alapvetően nem egy mindenki kutyája típus, én nem csinálnék belőle terápiás kutyát, még ha lehetne, akkor sem. Egyszerűen nem annak való!

1-es vagyok.

Egyébként ismerek olyat, aki orosz-fekete terrierből csinált terápiás kutyát. Szóval nem lehetetlen akitából sem, csakhát vannak erre alkalmasabb fajták, nem értem miért nem közülük választasz. El kell dönteni, hogy egy akita az igazi álom, vagy a terápiázás. Esetleg mindkettő: terápiázáshoz egy golden pl., hobbyra meg akita.

Hát, azt szerintem senki se meri kijelenteni, hogy teljesen kizárt, de ugyebár felnőtt korára derül ki a valódi jelleme (az ösztönérés során sokat változhatnak), tehát ha már megvan a kutya, akkor az megvan ha le tudsz vele vizsgázni ha nem. Sőt, szerintem nem is elég az, hogy le tudj vizsgázni, hanem a kutya alap természetének olyannak kell lennie, hogy ne okozzon neki problémát a terápiás szituáció. Magyarul ne csak elviselje mert meg van rá tanítva, hanem lehetőleg élvezze a helyzetet és az emberek társaságát. Az se hátrány, ha az emberek szeretete mellett azért nem megy neki egy véletlenül arra járó idegen kutyának sem. :) Ha ilyen céljaid vannak, akkor szerintem jobban járnátok (te is meg a kutya is) egy eleve ilyen természetű fajtával, amelyiknek nem megerőltetés szeretni az idegeneket. Bocsánat, de ha már nagy maci terápiás kutyáról van szó, akkor természetesen rögtön a sajátomra asszociálok, aki egy leonbergi. A szőrápolása viszont komoly munka, márpedig foglalkozás előtt arra szükség van. Nyáron pedig jóformán lehetetlen vele dolgozni a meleg miatt. Ha a nagy méret nem lényeg, akkor egy golden retrieverrel egyszerűbb.

Akita esetében könnyebben el tudok képzelni egy olyan fordított szituációt, hogy valakinek van egy felnőtt, a fajta standardhoz képest "selejtes" temperamentumú akitája, aki minden tekintetben megfelelne a terápiás munkára, és vele levizsgázik a gazdája.