Mennyibe kerülhet elaltatni egy amúgy fizikailag egészséges kutyát? Van esetleg más választásunk?

Az, hogy valakinek több kutyája volt már, nem jelent túl sokat. Én ismerek egy csomó embert, akik már több kutyával leéltek boldog életet, de nem azért, mert értenek a kutyához, hanem azért, mert eddig szerencséjük volt, és könnyű kutyáik voltak (amihez nem is kell akkora mázli, mivel elvileg egy alomban csak kevés a valóban domináns kutya). A leírásodból pedig egyértelműen kitűnt, hogy nem értetek túlzottan a kutyákhoz, és ezt nem bántásnak mondom, de ezt mutatja minden mondatod, és az is, hogy most itt tartotok.

Egyébként, én a szívem alatt a gyermekemmel nem lennék képes (vagy inkább: nem mernék) egy kutya megölésében részt venni, és ezért sem értem, miért ragaszkodsz ennyire az altatáshoz, amikor más alternatívát is felajánlottunk (menhely, kiképző). Fura, hogy egy terhes nő ennyire a halálban látja a megoldást, ahogy az is, hogy a gyerek vállalás küszöbén nincs pár ezer ft-otok legalább arra, hogy hozzáértő megnézze.

Megértem, hogy rosszul esik az igazság, de attól még nem kell dacból csakazértsem azt csinálni, amit javaslunk.

Kedves Kérdező!

Csak a tanulság kedvéért írom:

Van egy dobermanom meg egy német juhászkutyám. A németjuci egy "véletlen alom" szülötte, a dobit meg úgy vettem meg egy előző gazditól, akik kb annyi szakértelemmel tartottak 2 kemény kutyát, mint ti.

Namost ez a fickó úgy gondolta, nem elég kemény és félelmetes kutya a KÁJ, kell mellé egy dobermann. Napközben a kutyák szépen el voltak téve egy kennelbe, nehogy bántsák a gyereket, még a kajájukat is úgy dobálta be nekik, legyenek minél vadabbak.

Estére kiengedték őket, mindegy volt, hogy agyonverik egymást vagy akármi.

A dobi 5 hónapos korára, olyan zavart lett attól, hogy nem volt lemozgatva és nem kapott semmi figyelmet, hogy úgydöntött, kezébe veszi a sorsát és kiásta magát a kennelből. A gyerek meg pont játszott az udvaron, anyukáék bent csináltak valamit. Egy néhány éves kissrácról beszéünk, aki mikor meglátta a kutyát elkezdett rohanni, a kutya meg egyértelműen kergette. Mikor utolérte, megpróbált vele játszani, de a gyerek ezt támadásnak vette és elkezdte ütni, ahol érte. A kutya, főleg ha baromi szocializálatlan, ettől megijed, aminek különféle következményei lehetnek. Ebben az esetben az történt, hogy belekapott a gyerek arcába, karjába, így maradandó sérüléseket okozva. Ekkor jelentek meg a szülők a visítozásra, a kutyát kb félholtra verték, visszazárták a kennelbe és kihívták az állatorvost, hogy altassa el.

Mivel a kutya nem reagált agresszíven a tesztekre, sőt még a moslék sem viselte meg, amivel etették, a doki nem altatta el.

Egy szerencsés véletlen folytán ismerkedtem meg a történetükkel, néhány óra rábeszéléssel és 20.000Ft ösztönző erejével el is hoztam a kutyát, a sajátom mellé. Rehabilitációra szorul, ugyanis emebekkel nagyon bizonytalan, gyerekekre a legkisebb bizonytalanságra támad. Ezen már annyit javítottunk, hogy addig nincs baja, míg nem kezdenek közvetlen mellette erősen gesztikulálni vagy kiabálni. Addig nyugodtan fekszik, ha megijed, mostmár csak morog, ugat mögülem.

Ha valóban egy akkora gyilkológép lenne, mint ahogy a sztoriban először hallottam, már rég megevett volna engem is, páromat is, sőt, mivel bent alszik, a szemünk fénye cicánkat is. Ehelyett a cica túl gyakran veri meg a kutyát...

Én egyébként mikor elhoztam, szinte biztos voltam benne, hogy valami idióta szaporítótól vették szerencsétlen kis csontkupacot, néhány hónap után azonban kaptam egy telefont külföldről. A tenyésztő volt. Elmondta, hogy ha meg akarom tartani a kutyát, akkor szerződést kell vele írnom, mik a rám eső feltételek, mire vállal garanciát és mire nem, mik a kutya paraméterei, kaptam egy törzskönyvmásolatot.

Most a kutya lassan 10 hónapos. Támadás nem volt és nem is lesz. Kedves, bújós, kiegyensúlyozott. Egyre kevesebb helyzettől pánikol, egyre kézben tarthatóbb.

Szerencsére ő kevés időt tölttött ilyen gazdánál, ami viszont rosszabb, hogy élete egyik legfontosabb időszakát.

Ha rettegtek és úgy nyomjátok le a földre, akkor tényleg semmit nem ér. Azt gondolja magában a kutya valószínűleg, hogy "ezek a gyávák most fel tudtak dönteni, de majd mindjárt megmutatom, ki is itt a főnök. Na tessék, morgok és már vigyázzba is vágták magukat."

Úgy álltok hozzá, hogy gombnyomásra működik a kutya. Lenyomom a földre, már változott is a rangsor. Nem így működik!

Beengedtétek a morgó kutyát, nehogy megharapjon ... gratulálok! Ebből a szerencsétlenből ti csináltatok harapós kutyát!! Ilyen hozzáállással plüss állat való nektek, remélem több kutyát már nem akartok tönkre tenni! Nálatok egy szelíd labradorból is vérengző bestia vált volna.....

Nem idegbeteg a kutyátok, hanem domináns és neveletlen!

Családi kutya biztos nem lesz már belőle, azt szépen elrontottátok, de őrző-védőnek tökéletes lehet határozott kézben. Nem kinyírni kell, hanem megfelelő helyre adni! Ha nem vagytok teljesen kőszívű szörnyetegek, akkor írtok a fajtamentőknek!!

Örülök a jó hírnek ! :)

Erős kézzel, és következetesen foglalkozatok vele. Na és sok szeretettel! Sok sikert! :)

Jajj de jó ezt olvasni!!! :)

Hajrá, ügyesek vagytok, menni fog ez! :)

Szuper hír!!! Gratulálok, hogy azon ritka kivételek közé tartoztok, akik megfogadják a JÓ tanácsokat és mégse a "hülye, vadállat" kutyát akarják mindenáron elpusztítani!!!

Hosszabb távon próbáljatok meg tényleg mindenképpen vmi jobb kutyaoktatót hívni házhoz :)

Kitartást és javulni fog a helyzet, még ha tökéletes nem is lesz...

Ja, és feltétlen jelentkezz majd itt !!!!