Lányok! Ti oda mertek menni egy leonbergihez/újfoundlandihoz/malamuthoz őt megsimogatni (tehát az óriási cuki kutyusokhoz), vagy csak a mikro divatkutyákat simogatjátok inkább/folyton?

Én megszoktam simogatni őket, még hogy simogatni, agyonszeretgetni! :) Persze csak akkor, ha a gazdájuk megengedi, de a mi környékünkön nem igazán vannak nagytestű kutyák, vagyis vannak, csak szegények nem nagyon járnak a kerítésen kívül.

Nincs bajom a kistestű, divatkutyákkal, mert azok is lehetnek normális kutyák, ha nincsenek félrenevelve. Egyetlen bajom velük, hogy veszettül ugatják az én teljesen nyugodt kutyámat, éppen hogy nem támadnak neki. És akkor az megy, hogy "Jajj de kis mérges, annyira aranyos", mikor én meg sétáltatom a békés amstaffomat a városban, a szembejövők inkább átmennek a túloldalra...

Nálam a kutya térd felett kezdődik :) Szeretem azokat a nagy macikat, de a kedvenceim a boxer és a bullmasztiff.

25L

Szerintem el vagy tévedve. Ide nem lányok írnak hanem általában KUTYÁSOK, akiknek elég nagy sértés ha azt képzelik róluk, hogy félnek egy kutyától, bármilyen neműek legyenek. Az ilyen előítéletek, hogy a lányok a cukiságot akarják, gyengék, meg félnek a nagy kutyáktól biztos, elég visszataszítóak.

Amúgy én viszolygok a cuki kutyáktól. Legyen az kicsi vagy nagy, tök mindegy, hogy a kinézete, a neve, vagy akármilye cuki. A "kemény" kutya az igazi kutya. Az ismerkedésnél pedig teljesen hidegen hagy, hogy kinek milyen állata van, tehát nem ezzel fogsz bevágódni. Mert ugye jól gondolom, hogy azért kérdezed ezt... Eleve nem járkálok csak úgy oda mások kutyáját simogatni, ugyanis nekem is van elég kutyám, és minden csoda csak 3 napig tart, évek után nem fogok már pár ismeretlen kutyától elájulni.