Az baj lenne ha a yorki kutyámat pár órára bezárnám a szállitóboxba, ha elmegyek otthonról. Vagy vegyek neki inkább kutyaketrecet?

Fizikailag mindenképpen jobb lenne egy ketrec, de nem csak erre kell figyelni.

Mentálisan legalább annyira rosszul érezheti magát, és ez nagyobb kínzás, mint a mozgás korlátozása.

Meg van a folyamata, hogyan lehet bezárni egy kutyát.

A legfőbb szempont, hogy saját döntéséből menjen be, és akarjon ott maradni.

Becsalod valami jutalomfalattal, hogy magától menjen be.

Aztán ha ki akar jönni, szépen fegyelmezed. Rászólsz, hogy nem. És visszaparancsolod, lefekteted.

Ha felkel, átlépi a küszöböt, megint rászólsz, elé teszed a kezed, hogy visszaforduljon. Előbb utóbb rájön, hogy ott kell maradnia, és akkor lefekszik bent magától.

Ehhez szoktatni kell, ami időbe telik, de valamit valamiért!

A jó végeredmény az, mikor nyitott ajtó mellett is bent marad!

Akkor zárhatod rá az ajtót, és akkor hagyhatod magára.

Úgy nyugodtan hagyod ott, feladatként adod neki, hogy türelmesen várjon.

Nem úgy hagyod ott, hogy kényszernek érezze a bezártságot, ny úgy zárd rá az ajtót, hogy épp ki akar jönni, így nem lesz frusztált tőle, nem akar majd kiszabadulni, nem akarja szétrágni a rácsot, és nem fog egész idő alatt nyüszíteni, meg ugatni.

Kényelmes várakozóhelyként kell hogy tekintsen rá, és nem egy korlátozó kínzóeszközként.

Azt még hozzá kell tennem, hogy ha otthonhagyás előtt (amennyiben ez rendszeresen megoldható) alaposan le van fárasztva fizikailag és szellemileg, akkor ugyanezzel a módszerrel elég csak a fekhelyére szoktatni, hogy ott várakozzon.

Ha nem aktívan hagyod ott, hanem alvás közeli nyugodt állapotban, és "feladatként" adod a várakozást, nem csak úgy magára hagyod, jó esetben ez is elég a lakás megóvásához!

Emellett persze fontos a napi szintű korlátozások gyakorlása, a birtokviszonyok egyértelművé tétele.

Rendszeresen ki kell sajátítanod a lakás kritikus pontjainak a területét, a tárgyak, bútorok birtoklását.

Ha megérti, hogy nem használhatja akármikor, az szintén nagy lépés afelé, hogy mindenféle bezárás nélkül hagyhasd otthon.