Egyedüllétet bíró, nem túl sok szőrt hullató kutya?

terrier? Komolyan? Viccnek is rossz.

Amúgy én is a macskát javaslom. Persze kutyát is meg tudod szoktatni (legalábbis van az a fajta, amelyiket meg lehet), de nagy meló.

Kistestű kutya napi 4-5 sétát jelent....

Minél kisebb, annál nehezebben bírja ki a 8 +utazás idejét.

Nem ördöngösség, csak plusz energiát kíván....

Én is azt mondom, hogy inkább macskát válassz. A macska jól elvan és hidd el, ugyan úgy tudja szeretni az embert. Kényelmes, megvan egyedül és boldog már attól is, ha az öledben fekhet 0-24-ben és dögönyözöd.

A kutya falkaállat, tehát nem teheted azt meg, hogy munka után nem mész haza, hanem elmész moziba, de még kedved van beülni valahova a barátnőkkel és elszalad az idő, stb stb. A kutyát továbbá tanítani kell, nevelni, mert bizony könnyen egy idegesítő kis görcs lehet belőle. Sétáltatni is mindig kell, mert bepiszkol - és ha már szobatisztaság, akkor a macska el tudja végezni a macskaalomban, azzal nincs gond, de a kutyát ugye le kell vinni sétálni, mert bepiszkol... Egy kistestű kutya meg nem tudja nagyon sokáig tartogatni a kicsi húgyhólyag miatt... Alomra pedig nem éri meg rászoktatni, napi szinten jönnek ide ezzel a problémával, de ebbe most ne menjünk bele...

Macskát válassz.

Ne sértődj meg, nem rosszindulatból írom: ezzel az elképzeléssel és hozzáállással megkeserítenéd a magad és a kutya életét is.

Sztem pont az ilyen embereknek való a macsek, mint te. :)

A kutyára időt-energiát kell szánni, onnan kezdve, hogy kiválasztod a megfelelő fajtát vagy típust, aztán a tenyésztőt, fajtamentő szervezetet vagy menhelyet, keresel egy megfelelő egyedet, nem dőlsz be az olyanoknak, mint "vidám, játékos kutyus", mert az neked izgága lesz, aztán utána kell olvasni a kutyanevelésnek (az egyedüllét tűrése például tisztán nevelés-tartás kérdés, a fajtához nincs sok köze), ha egyedül nem megy, vagy biztosra akarsz menni, akkor kutyaovi/suli, ami szintén idő és pénz...

Én nem zárom ki a kutyát, csak okosan kell választani, és fel kell készülni rá, hogy a legtökéletesebb tervezés mellett is előre nem látható kompromisszumokat fog követelni a dolog. Kölyköt meg a helyedben abszolút nem vállalnék, az a legnyugisabb fajtából is rengeteg macera, több hónapig becsinál, rág, türelmesen kell nevelgetni, tanítgatni, szóval sok vele a meló. Ha kényelmes kutyát akarsz, akkor eleve 2 évnél idősebbekben gondolkodj.

Egyébként ha anyagilag nem okozna gondot, akkor én ilyen feltételekkel kifejezetten egy idősebb kutyát választanék, 6-8, vagy akár 10 év felettit (fajtától függ, hogy mi számít már idősnek). Nekik már nincsenek nagy igényeik (max. magas állatorvosi számláik - az sem törvényszerű, de készülni kell rá), általában nincs velük gond, nem izgágák, nyugodtan elpihengetnek otthon egyedül, és nincs más vágyuk, mint napi három mélázós séta és rengeteg hasvakarás. Értük általában nem is kapkodnak az örökbefogadók, pedig lelkileg valami egészen elképesztő, amit adni tudnak, még ha az csak pár évre szól is. Manapság azért nem ritkák a 14-16 éves kutyák sem, szóval sok boldog évet szerezhetsz neki, és magadnak egy életre szóló élményt és tapasztalatot.