Nehéz dolog ideiglenes befogadónak lenni egy állatmentő alapítványnál?

Elég sok kutyám volt már ideiglenesben a sajátom mellé, én nagyon szeretem csinálni. Eleve úgy kell hozzáállni, hogy te csak egy állomás vagy az életében és az lesz neki a legjobb, ha végleges gazdához kerül. Nekem szerencsém van, mert nagyon komolyak az örökbefogadási feltételek (főleg külföldre adnak örökbe), így nem kell aggódnom, hová kerülnek a kutyákok.

Persze szereti őket az ember, de olyan is van, hogy egyáltalán nem, mert egyszerűen nem illetek össze, akkor abból kell kihozni a legjobbat. Nekem a cirka 10-12 kutyából kettő volt olyan, amit örökbefogadtam volna.

Az orvosi költségeket mindig szokták fizetni, korábban volt, hogy tápot is adtak, de nem szoktam kérni.

Szerintem nagyon hasznos az első saját kutya előtt, mert egy csomó féle-fajta, eltérő habitusú, temperamentumú kutyával találkozol, így egyrészt tapasztalatot gyűjtesz, másrészt kialakul benned egy kép, hogy magadnak milyet szeretnél.

Évek óta ideigleneskedem, kutyák és macskák is megfordulnak nálunk.

"Tudatosan" kell mindent csinálni, nem szabad hagyni, hogy csak az érzelmek vezéreljék az embert. Mindig van, aki kicsit közelebb áll a szívünkhöz, nehéz az elválás, teli van az ember kételyekkel, hogy tényleg a legjobb helyre adta-e az állatot, de aztán az idő igazolja, és nagyon jó kapni a vissza jelzéseket, látni, hogy boldog az állat és a gazdi is.

Viszont tisztában kell lenni azzal, hogy az ideigleneskedésnél nem lehet előre látni, hogy meddig marad az állat, milyen problémák lépnek fel nála (pl. agresszivitás, ugatás, leamortizálják a lakást stb.) Nekem pl. volt olyan ideiglenes kutyám (16 évesen jött), aki nálam halt meg, mert 2 évig senki nem jelentkezett érte (nem hallgattam el, hogy agresszív, és engem is többször megharapott). A mostani állataimból is egy kutyát bebuktunk (több mint 4 éve van nálam, nem találtam neki megfelelő gazdit, mert lakásban rombol, kertből szökik), és 4 macska is a nyakamon maradt (őket többynire az egészségügyi problémák miatt nem vállalták).

A látszólag "könnyű" eseteknél (divatos fajták) is sokszor nehézkes az örökbeadás, itt már nagyon rutinosnak kell lenni, hogy tényleg azért vigyék el az állatot, mert a társat látják benne.

Minden nehézség ellenére, én nagyon élvezem, jó érzés segíteni.