Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Szeretnék egy mudit, nagyon...

Szeretnék egy mudit, nagyon tetszik a fajta. De nem tudom magam annyira felmérni, hogy megfelelnénk egymásnak, mivel mindenki azt mondja, hogy mudit csak a legnagyobb tapasztalattal rendelekző kutyások tartsanak? Negyedik kutyám lenne már.

Figyelt kérdés
Az első kutyám egy máltai volt, sajnos 4 évesen elpusztult. A máltait után egy goldenem lett, aki most 6 éves (vele amolyan homemade módon az obediencet gyakoroljuk), valamint van egy 3 éves borderem, akivel aktívan sportolunk (frizbi és agility) és kutyasulizunk. A mudit úgy 1-2 év múlva tervezném. Sok mudival megismerkedtem már, kívülállóként tudom már milyenek. De nyilván más együtt élni velük

2015. márc. 29. 21:29
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
45%
Ha a borderrel elbírsz akkor nyugodtan :) Nem nagyobb a mozgásigénye, másrészt azt is taníthatod trükkökre :)
2015. márc. 29. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%
Ki mondja ezt? Nekem az első kutyám mudi volt (meg a máspdik meg az összes többi... igaz én kutyák között nőttem fel, de azok "hands off" voltak), jól megvagyunk. Csak egy normális személyiség kell hozzá, józan ész, tenniakarás, meg utána kell nézni. Egy border mellett nem hiszem, hogy túl nagy gondot okozhatna. Teljesen más a jellemük, de a nehézségi szint szerintem kb egyforma. Azért megjegyzem mindent tiszteletem a tiéd! A legtöbb ember sajnos fordítva működik. Belekóstol a kutyázásba egy mudival, vagy más ritka fajtával, aztán jó gyorsan vesz inkább egy bordert másodiknak akivel komolyan csinálhatja... :(
2015. márc. 29. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 piriiiii ***** válasza:
100%

De jó, hogy azt veszem észre, hogy egyre több ember kedveli a mudikat! :)

Hát... nekem január eleje óta van egy kan mudim.

Már 2-3 éve megismerkedtem a fajtával, és mindig is tetszett, de csak tavaly nyáron határoztam el, hogy én is szeretnék egyet. Jó félévig kerestem, mire meg is találtam a drágát. :) Ugyanis fehéret szerettem volna, az pedig nem is olyan gyakori.

Rögtön megfogott a fajta jelleme, az aktivitásuk és játékosságuk, a külsejük, úgy az egész eb. Amikor meglett a kutyám, eszméletlen boldog voltam, még most is az vagyok persze. :) Viszont rá kell jönnöm, hogy tényleg elég érzékeny fajta - ezért mondhatják azt, jogosan, hogy csak tapasztalt kutyások tartsanak mudit. Rengeteget hisztizik, ha nem tetszik neki valami, és már a legenyhébb tarkónragadást is óriási tragédiaként éli meg, drámázik. Igen, ez egy nagyon jó szó: drámázós kutya. Gyorsan megtanulja, mi az, hogy fúj, nem szabad - elbújik, és színpadiasan szégyelli magát (eldugja a fejét, a függöny mögül néz rám bánatosan), de azért kissé meg is sértődik.

Szóval, talán nem is arról van szó, hogy tapasztalt kutyásnak ajánlott a mudi, hanem inkább arról, hogy olyan embernek, aki: türelmes, gyengéd, következetes és nem idegeskedő. Utóbbit azért írom, mert ha például nem akar bejönni a kutya, és hiába hívod, ő érzékeli ezt, és ki is éli a helyzetet, sőt, játéknak fogja fel. Mondjuk ez is nagyon jellemző: mindent játéknak fog fel. :D

Nekem rengeteg kutyám volt már, igazából amióta élek, mindig volt mellettem legalább egy, de mudim még sose. És mindig is tudtam, hogy különleges fajta ez, de nem gondoltam, hogy ennyire. Türelem kell hozzá, rengeteg.

És tényleg nagyon okosak. :) Ezt is tudtam mindig, de mióta sajátom van, azóta érzem igazán. 5 hónapos az enyém, és ha megyünk sétálni, !bármikor! behívható, és örömmel szalad. És szerintem ez a legfontosabb, amit a kutyának tudnia kell.

Egyébként, ha a türelem és a stabil idegrendszer megvan a gazda részéről, akkor nagyon egy hullámhosszra lehet kerülni a mudival.

Amúgy meg éber kutya, az éjjel közepén a legkisebb szellőfúvásra felébred és lármázik, még akkor is, ha a szomszéd szobában felébred valaki... de, ha jön valaki hozzánk (akár először), kitörő örömmel üdvözli, nagyon közvetlen.

Lehet, hogy egy csomó mindent feleslegesen írtam le, de hátha akad valami hasznos is.

2015. márc. 29. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 akumi ***** válasza:
Azért annyira nem durva állat a mudi :) Ha rutinos kutyás vagy, sportolsz is, és ismersz is mudit, akkor elméletileg fel kell tudnod mérni, hogy jók lennétek-e egymásnak, ilyenkor nem érdemes az általános véleményekre hallgatni. Azért mindennek van határa... :) Ha megbízol a saját ítélőképességedben (és ha a mostani kutyáiddal nem nyúltál mellé, tudatosan választottad őket és jók lettek, akkor szerintem nyugodtan), akkor szerintem ezzel se lehet gáz.
2015. márc. 29. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 piriiiii ***** válasza:

Ja, az érzékenységét, hisztijét és drámáját nem érzékeltettem kellőképpen, pedig erre akartam hangsúlyt fektetni, mert ezzel akadhatnak gondok.

Ha megragadom a grabancát valamiért (mondjuk mert kiszökött), és haragosan leszidom (de egyáltalán nem brutális módon, szóval nem arányosan a reakciójával), akkor úgy kezd el visongani és menekülni próbálni, mintha a bőrét nyúznám. Ilyenkor meg nekem lesz lelkiismeretfurdalásom, holott meg kell valahogy tanulnia, hogy ezt meg azt nem szabad.

Ezért fontos a következetesség és a határozottság, mert egyébként az ember fejére nőhet.

2015. márc. 29. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:

A két nagyobb kutyám után (a golden 65 cm magas, a borderem meg standard feletti 58 cm), akartam egy kisebb kompaktabb kutyát, viszont a kicsiknél csak olyat ami temperamentumos. Így egyedül a terrierek maradtak, viszont őket nincs idegzetem kezelni, átlagban azért amilyenek tudnak lenni. A border mintha fajta igazából nagy szerelem mai napig, de egy percig sem azért borderem, mert fúúúh nekem top agilitys kutya kell, meg siker meg miegyéb, hanem a fajtáért magáért.


A mudik úgy 2 éve ismertem meg, kutyasuliba jött egy csaj. Aktivitásban felvette a versenyt a borderemmel, de pluszban nagyon megtetszett, hogy olyan igazán robbanékony és temperamentumos fajta, míg pl. a borderem is őrült, de higgadtabb, amolyan csendes bolond. :)

2015. márc. 29. 22:00
 7/11 A kérdező kommentje:
Elnézést néhol a helytelen fogalmazásért és elírásokért, csak telefonról pötyögök. :)
2015. márc. 29. 22:02
 8/11 piriiiii ***** válasza:

Hát, a mudi az temperamentumos, annyi szent. :)

Amúgy van egy másik kutyám is (pontosabban a szüleimé), ami meg foxterrier, úgyhogy össze tudom hasonlítani a kettőt. Hát a foxi az tényleg kezelhetetlen, semmilyen szóból nem ért, rettentően makacs, "nem hisz" az embernek, kicsit olyan, mint egy macska. A mudi fényévekkel fejletebb ilyen téren a terriereknél.

Igen, amúgy meg tudom érteni, imádom nézni, amikor beőrül a mudim, és rohan körbe-körbe mint egy megkergült veszett róka, és egyre tüzeli fel magát, és nem bír leállni, és mennie kell, mennie, de már kiköpte a tüdejét. :D

Egy szó, mint száz, merni kell bele vágni! :) Én mertem, és akadnak nehézségek, de az mindig van, és csodálatos kutyám van. :)

2015. márc. 29. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:

Ezzel a hisztizéssel nem teljesen értek egyet. Az én egyik mudim is üvölt, ha megbüntetem, de nektek eszetekbe sem jutott, hogy azért csinál így, mert valóban így érez? Mindenképpen csak megjátszás lehet? Nem vagyok naív és igazából a vajszívűnek is inkább az ellentéte igaz rám, de én úgy gondolom, hogy az én kutyám valóban így érez ilyenkor. Egyszerűen nagyon érzékeny rám. Nálunk elég nagy szigor van, szóval nem gondolom, hogy azért csinálná, mert ezzel akar elérni valamit, hisz soha az életben nem sikerült neki.

Ha a kettős jelleméhez (hogy veled érzékeny, de a világgal szemben viszont elég domináns, és ezt tudni kell megkülönböztetni, hogy mikor normális mudi jellem, és mikor problémás kutya inkább) nincs idegzeted, akkor nem való neked a mudi, bár semmi konkrétat nem írtál, hogy milyen vagy, vagy mire vagy pontosan kiváncsi. Én személy szerint megküzdöttem ezzel, mert elég erős a jellemem, inkább az a katonás, menetelős fajta vagyok, de mégis megoldottuk.

2015. márc. 29. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:
Ha magamat kellene felmérnem, nekem kemény fajta pl. amolyan tényleg makacs kutya, nagyon nem való. Szeretem ha együttműködnek velem a kutyám, de ne csak azért, mert mondjuk kaja van nálam, vagy labda, hanem mért én vagyok a gazdi. Amit egyszer felállítok feladatnak a kutyának, végig is viszem vele, nem tűrök ellentmondást. Van, hogy sikerül kiakadnom a kutyáimra, de ez helyzetfüggő. Nem ideges vagyok, csak piszkálja a csőröm a dolog. A kutyáimtól elvárom a feltétlen bizalmat irántam, és céltudatosan úgy nevelem őket kiskoruktól. Szerencsére van egy nagyon jó tréner a hátam mögött, hosszú évek tapasztalatával, rengeteg fajta és féle kutyával. Nagyon sokat segít. Tudok váltogatni a két kutyám különböző jelleme között, úgy értem rájuk hangolódom. A goldenről tudom, hogy nem fog soha 10 m elmenni tőlem, és rettentően alazátos, és higgadt. A border settenkedőbb és szeret kijátszani, dominánsabb a kelleténél, de nem büntethetem sosem lenyomással, vagy grabancráncigálással, mivel mellette nagyon szívére tud venni dolgokat. De hamar leveszi mit akar, fél szóból vágja mit akarok. Elmegy bárkivel, nem hisztizik utánam, de egy fütty és már a fenekemben van, amolyan második árnyékom.
2015. márc. 29. 22:34
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!