Miért van az, hogy sokan elítélik azt, akinek gyerek, vagy tini korában van kutyája?

Erre én is nagyon kiváncsi vagyok itt már megse szoktam irni hány éves vagyok,mert addig amig nem irom le érdekes tudnak velem kommunikálni miután lerom a korom azzonnal kis taknyos vagyok és nem értek a kutyákhoz.érdekek.

14/L

Mert sajnos többségében az a helyzet,hogy kutyát akar,de gondozni azt nuku...Tisztelet a kivételnek.Sok ilyen,és sok olyan esettel is találkoztam már... Nekem 13 évesen lett kutyám,és köszöni remekül van,már 8 évesen,ugyan annyi foglalkozást kap még mindig. De én pl annak idején nem találkoztam ezzel a hozzáállással,mindenki segítőkész volt,mit hogyan is tegyek,vagy hogyan ne,és miért nem.

De ezen nem kell megsértődni,ha valaki ilyeneket ír. Tudod akinek nem inge ne vegye magára :-)

Különben kezdetben mindenki úgy gondolja,hogy nem unja meg,fogja gondozni

én olyan 9-10 éves koromban könyörögtem ki otthon egy kutyust. És imádtam mindig,nem untam meg, sokat foglalkoztam vele. Persze szüleim is segítettek,mert ők is nagyon megszerették. Azóta ő már sajnos elpusztult,mert már 10 éves volt,mikor elkapott egy betegséget és nem tudott segíteni rajta a doki :(

szerintem lehet egy gyereknek is kutyája,de előtte tudatosítania kell,hogy a kutyussal foglalkozni kell - és itt jön elő a szülők feladata.

én kiskorom óta könyörögtem érte, hányszor sírtam..de csak 23 évesen kaptam meg:)gondolhatjátok..most ő a világ legfontosabb kis hercegnője nekem:)

néha úgy gondolom, h jobb h nem lett tini koromban, mert nevelni nagyon nehéz olykor egy kiskutyát, de sokszor belegondoltam, hogy gyerekként lehet nagyobb rajongással fogadtam volna (bár ettől nagyobbal..nem tudom:D ), és az olykor jó is, meg nem is.

egyénfüggő. szerintem simán kaphat egy 14 éves gyerek is kutyust, de csak akkor, ha valóban nagyon szeretné, és nem csak 1 hónapig ácsingózik érte. :)aki meg elítéli, nem kell vele foglalkozni..ki nem sz*rja le:) max féltékenyek:)

sokak meg magát a kutyát ítélik el..azok milyen emberek?

valamelyik nap egy vén nő egekig érő orral odamotyogott nekem a zebránál egy finom mondatot, aminek lényege az volt, h kosz lehet a házban meg mocsok a kutyától.MOndtam neki, h megmosom a lábát meg a pocakját ha nagy a sár, és csillog minden otthon, köszönöm szépen:DD

hát most 17 vaygok, de 14évesen kaptam meg a dalmltám aki 3évig élt velünk, még sétálni se vihette senki, nem hgogy etetni...csak én.

most van egy belgajuhászo van, mindent tud, falkavezérként tekint rám, bárki bármit mondd, nem csinálja meg, csak nekem.most fogok vele kutyástáborba meni,. mert örzővédőzni.ímugy üól fekszik, körbe lábhoz, marad, gyere, tied, csibész, fogdd ereszd, várj, áll, kúszni, idegyere, hozzám, helyedre, mindent amit kell:D

ja, és hogy már cdak azért is ellentmondjak, ezeknek az idióta embereknek, én nem szeretem a kölyökkutyákat.

aranyosak, én 3hónaposan aptam az enyxémet, de már akkor is nveletem az elős perctől fogva, póráznélkül jön vele, macskát nem kerget, csak a kerten belül, másik kutyához nem rohangál oda, csak ha mondom, hogy futás, lábmelett megy, és figyel...ennyit azoktról akik nem hiszik hogy egy gyerek megtudja nevelni a kutyáját.

na és azért nem szeretem a kölyköket, mert cukik meg minden , de a felnőttet azért szeretem jobban, mert lhet vele dolgozni.én is alig vártam hogy megnőjjön a kutyám.