Ha a kutyusomat elviszem Édesanyámhoz látogatóba, ő is nézze egy darabig levegőnek?
Szót fogad a kutyusom, de eddig mindig rögtön köszöntem neki, ahogy hazajöttem. Ha elmegyek, rosszalkodik, falat kapar stb., így rájöttem h szeparációs stressz áll fent, amit el is kezdtem "kezelni". Először 5 percre mentem el, persze úgy h kabát és cipő felvétele után még leültem kicsit, bekapcsolva hagytam a rádiót stb..Amikor nem figyelt úgy megdicsértem, utána kimentem a folyosóra:D
5 perc után visszajöttem, és míg meg nem nyugodott, rá se néztem. Azután megdicsértem, és jól megsimiztem:)
Ezt ma már növeltem 10 percre, de még fogom tovább is, fő a fokozatosság.
Jövő héten mennék Anyumhoz a kutyusommal együtt, és nem tudom, hogy ha vendégségbe megyek vele, mi legyen. Ők is nézzék egy kis ideig levegőnek?Míg meg nem nyugszik?
válasza:rendben. Csak Anyum tudja megállni:DD
Eddig itthon voltam vele nagyon sokat, családdal megbeszéltük, hogy míg kicsi lemondok dolgokról, de most már itt az ideje, hogy megtanulja, nekem is járnom kell suliba vagy dolgozni. Ezért akarom rá felkészíteni.
Neki sem jó, ha utánam aggódik. Köszi a választ!
válasza:Köszi. Esetleg arra van tipped, h hogyan tanítsam meg neki, hogy csak akkor ehet, ha én megengedem?
Hátha hozzájárulna ez a dolog ahhoz, h lent ne egyen semmi. Bár azt tudja h nem szabad. Vagy nincs nagyon jelentősége az engedélyemnek?
válasza: válasza:megpróbálom, hogy addig majd arrébb tolom a kutyusom, és akkor engedem oda, ha azt mondom ehetsz. bár nem tudom van-e értelme. na majd még elgondolkodok rajta.
Neked milyen kutyusod van és mennyi idős?
válasza:Én úgy tanítottam meg, hogy tartottam a tálat, mondtam, hogy ül. Szépen lecsücsült, mondtam, hogy marad, marad, leraktam a tálját, persze egyből állt fel. Finoman kinyújtottam a mellkasa elé a kezem, mondtam tovább, hogy marad, ülj le. 2.-3. próbálkozásra már simán ment, hogy leraktam a tálat, felegyenesedtem, elléptem, és még mindig a helyén ült. Mondtam neki, hogy tied, és na akkor esett neki a vacsinak :).
A kinti kaja eszegetés nehezebb volt. Az első pár hónapban folyamatosan rajta volt a szemem, és ha bármit felevett, akkor dörgedelmes hangon mondtam, hogy pfúúúj, nem szabad, és nagyon csúnyán néztem rá. Ha nagyobb dolog volt (pl. csont), akkor mindig mondtam, hogy kérem szépen. Ha odaadta, megdicsértem, és adtam cserébe egy jutalomfalatot.
Aztán egyszer nagyon lemaradt mögöttem séta közben, hátra nézek, hogy hol van, robog felém egy kiló száraz kenyérrel a szájában :D. De ahogy jött, már lapult, sunyult, tudta, hogy nem szabad, de azért megkérdezte, hazahozhatja-e, a remény hal meg utoljára :D. Ránéztem csúnyán (alig bírtam ki nevetés nélkül :)), szépen lerakta a földre és jött utánam. Na azóta rendben vannak a dolgok, a kenyeres volt az utolsó eset.
Szerintem az otthoni, saját tálja, és a séták alatti élelem megtagadás két különböző dolog.
Hiszen otthon a >saját< táljába kapja a "neki járó" ételt, amire minden egyes nap számít. Kint pedig tudnia kell, hogy ott nem szabad semmit megenni.
akkor végül is a benti étkezéshez nem muszáj hozzászoktatni, h csak akkor egyen ha én ezt megengedem.
Lent én is mindig rászólok h nem szabad!! erre fut, kiejti a szájából majd visszafordul, mintha ő semmit nem is vett volna fel a földről:DD
és igaz h még kicsi, de mai napig ezt csinálja, persze van h simán átmegy rajta..:)akkor rögtön megdicsérem:)
válasza:ha olyan kicsi akkor még ne aggódj annyira :)
Amúgy enyém másfél éves ivartalanított keverék szuka:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!