Anyáék nem akarnak kutyát a házba. Mivel vegyem őket rá h legyen?

Ez így tök kevés.

Hány éves vagy?

Mennyit foglalkoznál a kutyával?

Kicsi, vagy nagy az álmod?

Mekkora a lakás/ház?

Van-e kert?

Anyagiak megengedik-e, hogy kutyátok legyen?

Mi az indok, hogy miért nem akarnak?

Miért nem akarnak?

Te hány éves vagy?

Lakásban vagy kertes házban laktok?

Valószínűleg túl fiatalnak tartanak még téged a kutyatartáshoz, ők meg nem akarnak vele nyűglődni. Vagy nincs erre pénzük. Sok minden oka lehet. Ha nem akarnak, nem hiszem, hogy rá tudnád venni őket, de az októl is függ.

Pl. ha az anyagiak miatt, azon nem tudsz változtatni.

Ha amiatt, mert attól félnek, nem fogsz vele foglalkozni eleget, azon tudsz.

Szóval nem mindegy, miért nem akarnak.

Cicám, ha a saját magad problémáit nem tudod érthetően elmonadni, akkor nem hiszem, hogy fel vagy készülve arra, hogy egy másik életért felelős legyél.

Egyébként nálunk roppant egyszerű volt a probléma:

- Anya, apa, szeretnék egy kutyát.

- Lehet róla szó. Milyen kutyára gondolnál?

- Egy kistestű keverékre a menhelyről. Arra gondoltam, hogy a szobámban az ágy mellett lakna és [ide meg ide] lenne bejárása.

- Az kizárt.

- Jó, akkor nem szeretnék kutyát.

- [Teljes döbbenet] De a kertben lehetne.

- Nézd meg XY-nak mennyivel jobb a kapcsolata a benti kutyával, Z-nek a kertivel. Egyébként is, a kistestű télen odafagyna a küszöbre.

- Ööö... ahogy gondolod.

Bár a kutya projekt ejtve volt, maga a kutya téma időről időre terítékre került: ha jól nevelt kutyával találkozunk, ha nagyon gáz kutyával találkozunk (ezen így meg így lehetne változtatni), ha benti kutyával találkozunk (büdös van-e, hog van nevelve, mi tetszik, mi nem tetszik, hogy lehetne máshogy csinálni) stb. Mert természetesen közben folyamatosan kutyanevelős könyveket olvastam.

Két dolog segített még sokat:

1. Rokonék örökbe fogadtak egy kutyát tavasszal. (Mindenképp menhelyi kutyát szeretnék.)

2. Lett egy ismerősünk, aki a kutyával bemutatózni jár és egyszer belecsöppentünk a napi gyakorlásba. Miután az ősök felkaparták a padlóról az állukat, finoman megkérdeztem, hogy ezek után szerintük egy kutya megtanulhat-e gond nélkül együtt élni az emberrel.

Nem sokkal ezek után meg is engedték, de még van egy könyv, amin át akarom rágni magam (tömény darab, rengeteg információval, ötlettel, amit emészteni kell) és nekik sem árt barátkozni még a gondolattal, hogy itt bizony kutya lesz (: