Keveset játszó, nem túl lelkes kutyának melyik lehet jobb választás?

Klikker. Hasonló habitusú az öregem, szarik ő mindenre, labdára, húzogatós játékra, de még a kajára is... Jobb napjai fél percig hajlandó velem csóválva játszani, esetleg két-háromszor visszahozni a labdát (ha rettenetesen be van pörögve, akkor akár ötször is), és ennyi. De ha előveszem a klikkert, már csillog a szeme és azt se tudja, hova legyen örömében. Imád tanulni, meg produkálni magát, neki az a legjobb játék.

A játékkal kapcsolatban meg azért pár alapszabályt leírok, hátha hasznos:

- amelyik játékkal együtt játszol a kutyáddal, az sose legyen elöl hagyva. Tedd el, és csak akkor kerüljön elő, ha játék van, így értékes lesz a kutyának, nem egy tök uncsi tárgy, amit a nap 24 órájában néz, és bármikor hozzáférhet.

- mindig még akkor hagyd abba, amikor a kutya lelkes. Tudom, rohadt nehéz, de ne várd meg, amíg megunja; maradjon az az utolsó élménye a játékról, hogy "mégmégmég".

- az "élő" játék mindig jobb, mint a "döglött". Cukkold a kutyát, mozgasd a játékot, húzogasd, mintha zsákmányállat lenne. És tartsd észben, hogy a zsákmányállat a legritkább esetben ugrik bele a kutya szájába, leginkább elfele szalad tőle :)

- ahhoz, hogy a kutya élvezze, neked is élvezned kell. Nyugodtan adj ki olyan hangokat, amiért mást már hülyének néznél, sikongass, visíts, örülj nagyon, ha bármit csinált a kutya a játékkal.

Amúgy én a tehéngumis játékot próbálnám a helyedben, főleg, ha zabás. Szintén ugyanerre alapozva lehet jutifalattal is játszani, kövesse a kezedet, akarja megszerezni, lehet érte kicsit kergetőzni, piszkálódni, aztán néha eldobni, üldözze azt, még ha csak két lépés erejéig is.