Szereti egyáltalán a kutyákat az ilyen ember?

Az jobb lenne ha elvinne egyet majd mikor rajon hogy nem ilyet akart utcara dobja?!

Szive joga eldonteni , de remelem nem szaporitotol fog vasarolni...

Elso kutyamat en is vettem tenyeszetbol. Nem kell alszenteskedni, eloszor a kulsot nezed meg, abba szeretsz bele. Lehet konkret elkepzelesei vannak.

Mikor lett kutyam, a fajtamentokrol meg nem tudtam, ma mar kovetem a munkassagukat (tobb fajtaet is) es biztos vagyok benne hogy a kovetkezo onnan, vagy gyepirol lesz.

Nem tudom mit vársz tőle.

Lehet, hogy olyan kutyát akar, aminek ismeri a természetét, tehát kiválaszt egy fajtát, és vesz egyet kennelből.

Lehet, hogy fél, hogy nem tudja meggyógyítani a halálközeli sovány, egészségtelen menhelyi kutyát, bizonytalan.

Lehet, hogy olyan kutyát akar, ami nem beteges. Gondolom senkinek nem esik jól, ha 1 évig próbálja a kutyát rendbe hozni, mégis elpusztul.

Lehet, hogy kis kölyökkutyát akar, ami szelíd, nem utcáról befogott.

Lehet, hogy feleslegesnek tartja, hogy megmentsen egy kutyát. Tegyük fel, van most mondjuk 1 millió halálközeli kutya. Ha Ő egyet befogad, semmi nem változik.

Nem hiszem, hogy belelátsz a fejébe. Ne gyárts előítéleteket, csak mert nem kell neki menhelyi kutya.

Van. Amikor közlöd, hogy te beleszerettél egy sanyarú sorsú kutyába, és merő (ön)sajnálatból magadhoz veszed, akkor is, amikor nem hozzád való, aztán otthon vergődtök pár hónapig, amíg végül meggyőzöd magad, hogy ez a kutya hülye, meg hálátlan, és visszaviszed a menhelyre. Vagy nem viszed vissza, de sétálni se, meg a lakásba se engeded be, nem történik vele semmi, 10-15 évig nézi a kertedet, aztán egy eseménytelen élet után gyomorcsavarban elpusztul a bokor aljában.

A kutyatartás nem szerelem, meg nem sajnálat kérdése. A menhelyi kutyák 99%-a meg abszolút nem szenvedő agyonkínzott kis jószág, hanem egy teljesen normális, 100%-os kutya, akinek az egyetlen problémája az, hogy átmenetileg nincs gazdája.

Nem kell túlérzékenynek lenni, abból még soha nem sült ki semmi jó. Egy kutya 10-15 évre szól, azt nem lehet annyival elintézni, hogy hát én nem jövök ki a menhelyről kutya nélkül, mert az milyen már. Megfosztod magadat is meg a kutyát is egy igazán neki/neked való "pártól". Ha egyszer neked olyan kutya kell, amit csak tenyésztőnél találsz meg, akkor vegyél tenyésztőnél, ne erőltess magadra egyet a menhelyről "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon. Egy kutya életével szórakozol. Nem arról a pár hónapról, egy-két évről van szó, amit a kutya menhelyen tölt, hanem az egész életéről. Ennek kéne, hogy legyen súlya.

Én is cseszettül unom, hogy a sok kanapé-állatvédő morog rám, mert fajtatiszta, tenyésztőtől szép pénzért vásárolt kutyám van. Igen, és erre a fajtára vágytam, kölyökként vettem, 1000%-ig bízom benne. Nem akartam egy egész életében ütött-vert lelki nyomorékot, aki eltöri a karomat, mert kezembe veszem a seprűt.

Nem az én hibám, hogy minden menhely tele van. Azzal szívózzanak, aki menhelyre juttatja a kutyát, ne azt, aki nem akar onnan kihozni semmit...

Álljon már meg a menet!

Ha nekem orosz agár kell, azt veszek. Ha fáraókutya másfél millióért, akkor azt.

Hát, ez érdekes kérdés egyébként. A barátomról írok először, ő több hónapig kereste azt a fajtát, amire azt mondta, hogy maximálisan hozzá illik. Mikor kiválasztotta, akkor elkezdte a kenneleket keresni, véleményeket róluk, stb, ott is kiválasztott egyet. Aztán felkereste a kennelt, szétnézett, érdeklődött, stb, míg épp született egy alom. Választott egy kiskutyát, akivel olyan összhangban voltak, mint még soha senkivel, és ott már akkor tudta, hogy az a kutya lesz a mindene, és tökéletes lesz. Ez így is volt, jól nevelte, nem hanyagolta el, mindig tudta, hogy hol a határ a majomszeretet és felelősségteljes nevelés között, tudta, hogy mire van szüksége, mindent megadott neki. Tényleg, a kutya nagyon jól nevelt volt úgy, hogy valójában nem volt küszködés vele. Hallgatott rá, szocializált volt, ha volt kétes idegen, akkor bizalmatlan volt, ami kimerült annyiban, hogy nem engedte megsimogatni magát (utcán), vagy otthon ugatta fél méterről..soha nem volt agresszív, de akit nem tartott barátnak, azt soha az életben nem tartott, és mikor én a barátnője lettem a gazdinak, nem tudtam, hogy kikre "pikkel" a kutya, de érdekes módon ugyanazokat az embereket tartottam rossznak. Azóta lekoptak az emberek, illetve csak akkor jönnek, mikor kell valami. A kutya tudta ezt, holott a gazdinak még régebben fogalma sem volt róla.

(engem egyébként elsőre elfogadott, és azóta is együtt vagyunk a barátommal, 5 éve:))

Sajnos már nincs velünk, viszont sokat járunk menhelyekre sétáltatni. És igen, rengeteg kutyát sajnál, sokat el tudna képzelni magának, de egyiknél sem érzi azt az összhangot, mint az általa kiválasztott kutyánál. (igazából sokra mondta már, ha nem lenne kutyám akkor elhozná - mert jelenleg nevelés alatt áll a zabi kutyám:D)

Nálam is érdekes a helyzet. Mindig is volt egy fajta, amit "kinéztem" magamnak. Rokonomnak volt egy törzskönyves kutyája, így sokat jártam kiállításra, és amíg ő felkészült és én unatkoztam, mindig elmentem a kedvenc fajtám körében (mert általában fajtánként vannak letelepedve ugye), ott tébláboltam, nyaggattam a gazdikat, kérdezgettem mindent amit lehet, megismertem a kutyákat, stb). több, mint 10 éve az álomkutyámnak hittem, és még most is valamilyen szinten annak hiszem.

Aztán közben lett 3 kutyám, az egyik egy keverék, a másik is keverék de benne erősen volt labrador, mindkettő utcai kutya. A harmadik is mentett kutya, erősen viselkedési problémákkal, de "fajtatisztának" mondható. (szaporítós).

És megismertem, és olyan szinten magával ragadott, hogy azt leírni nem lehet. Mindig is úgy voltam a fajtával, hogy ilyen rossz hírneve nem lehet egy fajtának, mert én teljesen másképp tájékozódtam az újságokból/internetről (kutyab..zi voltam már babakorom óta:D És 15 kutya minimum megharapott már:D).

Aztán úgymond nem volt választásom abban, hogy elhozzuk-e a kutyát, mert olyan személyek is "érdeklődtek" iránta, akik nem igazán jó célokra akarták használni (kikötve volt egy udvaron, a gazdája otthagyta..).

És amióta megvan, a fajtaszerelem is megvan. Nem egy álomkutya, közel sem tökéletes, és néha elgondolkozom, hogy másnál lehet jobb lett volna neki (persze nem adnám akkor se ha ölnének:D), de teljesen megváltozott a látásmódom. Ugyanúgy járunk menhelyre, imádom az ott lévő kutyákat, haza tudnám hozni majdnem mindet, de egyszerűen "jobban megdobban a szívem" egy ilyen fajta kutyán, mint egy más fajtán.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a fajta lesz az, amelyikhez a szívem fog húzni, de egyszerűen nem lehet ezellen tenni, ha elkezdek nézni egy tök más fajtát, teljesen semlegesen nézem, hogy jó-jó cuki, meg minden...aztán megnézek egy videót Róluk, és olvadok...:D

Szóval szerintem, ha jól megfontolja, és jó helyről vesz, akkor nincs vele baj, az a lényeg, hogy ne szaporítótól vásároljon, szerintem.