Ti hogy dolgoztátok fel a kutyátok halálát?

Nem nagyon lehet mit tenni sajnos :(

Ha már fájdalmai vannak és szenved, akkor el kell engedned.

Ha megteheted, akkor 1-2 napot maradj otthon, mert nem nagyon akarsz majd látni senkit.

Én sokáig el sem tudtam képzelni magamat másik kutyával,

viszont van egy barátnőm, aki úgy érezte, hogy azonnal szeretne egy másik kutyát. Neki nagyon jót tett az új kiskutya, azonnal a szívéhez nőtt és így könnyebb volt neki.

Majd meglátod, hogy te mit fogsz érezni.

Lényeg, hogy amíg még veled van, tölts vele jó sok időt!

Nekem az Anyukám halt meg.

A kutyáink elpusztulni szoktak. Amióta az eszemet tudom, 10 kutyánk pusztult el, általában tizenéves korukban (egyszerre 2-3 is volt, azonos korúak). Most is van kutyánk.

Ha szépen akarom nektek mondani, az örök vadászmezőkre költöztek.

(meghal = ember, az állatok nem meghalnak, mindig bántja a szememet)

Hogy dolgoztam föl, hogy a kutyák megöregedtek és elpusztultak?

Szomorú voltam, mert sok szép emlék fűződik mindegyikhez. Volt, hogy dühös voltam, amikor az egyiket megmérgezték.

Az ember nyilván próbált rajtuk segíteni, tehát elvittük az állatorvoshoz, ha baja volt.

Ugyanakkor házőrző is volt köztük, akinek a helyébe rögtön lett másik, mert a házat őrizni kell. A legtöbbjük nem öleb volt, azaz egyik sem bent lakott.

Általában öregek voltak és nem előzmény nélkül történt (1 esettől eltekintve), azaz az ember már fel volt rá készülve.

Egy kutyánkat lelőtte egy orvvadász éjszaka. Ez utóbbi esetben is dühösek voltunk, ráadásul tudni is lehetett, ki tehette és miért.

Amíg nem ember hal meg, addig feldolgozható minden.

Sajnos nagyon nehéz:( nekem februárban halt meg a kutyám 12 évesen (igenis én akkor is így mondom, nem érdekel kinekszúrja a szemét és kinek nem, merthogy családtag volt) igaz a párja még megvan ő tavasszal lesz 13. Szóva együtt gyászoltunk, aztán nyáron jött mellé egy kölyökkutya ez mindkettőnknek jó volt:)

Sajnos nekem egy félév alatt meghalt a kutyám, 2 ismerősöm és a dédnagymamám. 21 éves vagyok, ők voltak az elsők akikhez úgy megyek ki a temetőbe, hogy már személyes kötődésem van. Nagyon fáj, de tovább kell lépni én a dédim halála után 1 héttel kiegészítő érettségit tettem, azóta elkezdtem az egyetemet. Szóval kitartást, gondolj arra, hogy neki jobb lesz.