Mit tennétek ha rátok kényszerítenének egy kutyát akit nem akartok? Nagyon dühös vagyok.

Jézusom, mennyi utálat van benned. Az a kutya nem ártott neked. Meg amúgy is, ebben a történetben miért számít, hogy te terhes vagy, dolgozol, és nincs házvezetőnőd? A kérdés az, hogy mi legyen a kutyával, aki valószínűleg nincs megnevelve, és az egész életét egy kertben töltötte, magányosan, egyedül. Inkább őt kéne sajnálni.

Az etetést úgy konkrétan nem értem. Tudod, hogy kell etetni kutyát? Megfogod a tápot, beleöntöd a kimérős poharába, majd bele a kutya táljába. Egy perc. Sőt, annyi se. A kakit meg felszedheti a férjed munka után/előtt, elárulom, az is nagyjából öt percet vesz igénybe. Húha.

De a kérdésedre válaszolva: ha nincs más megoldás, mint hogy nálam maradjon, akkor megbarátkoznék a gondolattal. Azzal, hogy eleve utálod azt a kutyát, és szerencsétlent egész hátralévő életében utálni fogod nem mész semmire. Nyilván ha lesz gyerek, akkor a férjednek kell vele foglalkozni, ez benne van a pakliban, de ha már megakarja tartani, akkor csak van ennyi felelősségtudata.

A kutyák iránti fóbiádat megkezeltesd ki.

de miért akarjátok hogy megtartsa a kutyát? miért baj, ha valaki nem szereti a kutyákat? hadd legyen már joga nem szeretni a kutyákat. :D nevetségesek vagytok. akarata ellenére tukmálták rá, nyilván nem tetszik neki a helyzet. (bezzeg, ha a poszt arról szólna, hogy ajándékba kapott a kérdező valakitől kiskutyát, akkor mindenki szidná az ajándékozót, és védené a kérdezőt)

hogy jöttök ti ahhoz, hogy ti osszátok be, hogy kinek mire van ideje terhesen? különben meg egy kutyának nem csak szeretetre, ételre, orvosi ellátásra van szüksége, hanem mindennapi sétára is, legalább egy órásra, ez ilyenkor valahogy mindig elfelejtődik. ha a férj hétköznap nem tud a kutyával foglalkozni, akkor ki fogja elvinni a kutyát sétálni? a terhes feleség? talán, ameddig még bírja. de utána, ha megszületik a gyerek, akkor ki?

A helyedben az tenném ,hogy átbeszélném házastársamal a helyzetet.

Ha ő ragaszkodik a kutyához és nincs otthon akkor olyan mint egy gyerek akinek anyukája majd megoldja a helyzetet. Ez nem felnőtt kapcsolat. Nem is a kutya a gond hanem ketőtök közt van kapcsolati probléma. Ha aztegoldjátok a kutya helyzetre könyed lesz a válasz.

Adj egy esélyt a kutyának, meglátod, milyen.

Ha idősebb, nyugis kutya, akkor valószínűleg nem sok vizet fog zavarni. Azért egy kutya nem piszkol olyan sokat, hogy ez gond legyen, az a napi 2-3 kaki nem egy tragédia. A gyerek után sokkal több sz.t kell majd suvickolni. :)

A kutya még egy jó kis felkészítés is lehet a gyerekneveléshez (pl. türelemre tanít..).

A #12 válaszadóval értek leginkább egyet.

Én sem örülnék a te helyzetedben egy ilyen kutyának, pedig én aztán tényleg szeretem őket. Nagyon fontos lenne ezt megbeszélned higgadtan a pároddal. Hiszen ő akarja a kutyát, de nincs ideje rá, így a kutyusnak sem lesz jó élete. Nem elég egy állatnak kaja, víz, foglalkozni is kell vele. A leírásodból pedig arra következtetek hogy a szóban forgó kutyus nem épp egy jól szocializált, jól nevelt egyed. Ne csüggedj el, gőzerővel próbálj új gazdit keresni neki. Akár barátoktól is kérhetsz segítséget, hátha egy ismerősük nagynénjének pont egy ilyen házőrző kell. Több menhelyet is keress fel, facebook csoportokba is írhatsz. Addig pedig ideiglenesen fogadjátok be. S ki tudja, talán a végén még meg is szereted :)