Meghalt a kutyám. Nektek mennyi idő után lett új kutyátok? Nem volt lelkiismeret furdalásotok, ha túl hamar lett egy másik?

Szia.

Először is, nagyon sajnálom, kívánok minden jót nektek.

Nem fogja árulásnak venni, szerintem még inkább nyugodt lenne, hogy van valaki aki átveszi az ő feladatát amit ő már nem képes tovább elvégezni - őrizni, szeretni titeket, vagy csak egyszerűen veletek lenni, hogy ne legyetek egyedül.

Biztosan nagyon szeretett titeket, és - mivel a kutyák nem egészen úgy "működnek" mint az emberek - nem úgy fogja felfogni hogy "szóval ő van helyettem, ő fogja elfoglalni a kuckómat" hanem "jaj de jó, remélem segíteni fog hogy a gazdiék ne legyenek annyira szomorúak miattam."

Szerintem az lesz a legnagyobb gondja, hogy az utód is olyan szeretettel és hűséggel fog vigyázni rátok mint ő :) (amiben nem kételkedem)

Nekem 14 evesen halt meg az akkor 10 eves kutyam. Nagy nyomot hagyott bennem, majdnem az egesz gyerekkoromat vegigkiserte.

Anyum 1 ev mulva vett ujabb kutyat, de persze volg mdg akkor is buntudat, viszont tudom, hogy tul kell lepni es o se szeretne hogy bankodjak :)

Nem szabad belesüllyedni a bánatba, hanem próbáld onnan szemlélni a helyzetedet, hogy már bizonyítottál: nagyon jó gazdi lennél és valamelyik kutyusnak legalább annyira hiányzol, mint neked ő. Csak te még nem tudsz Róla. Ne merülj a lelkivilágodba, butuska hozzáállás, ha tovább mélyíted azt az űrt, amit az előző kutyus miatti bánat okozott.

Aranyszabály: Az új kutyusban ne az előző tulajdonságait keresd, se a külsőségekben, se a viselkedésében, jellemében. Engedd, hogy a te segítségeddel megmutathassa neked, hogy ő is egy egyéniség.

Közelíts onnan, hogy ha mielőbb hozol egy kutyust, akkor az ősz beköszöntéig mindenre van időd, amire meg akarod tanítani. (pl. szobatisztaság) pl. könnyebb a napi 4-5 sárfürdő nélkül levinni őt, míg bele nem tanul és megszokja a te "házirended", napi ritmusodhoz igazodik. Nyáron még több időd, alkalmad van foglalkozni vele, tanítani-nevelni.

Bízz abban, hogy az előző kutyusod se helyeselné, hogy őutána kutyaszeretet-és kutyahűség nélkül sírdogálj. Tedd le a gyászt és fogadd szeretettel azt, aki valamelyik alomban már vár, hogy legyen kit szeretnie és hogy szeretetet, biztonságérzetet adjon neked az egyedüllét helyett. A te döntésed, hogy mielőbb megengeded-e egy szeretetéhes kutyusnak, hogy igazi társad lehessen, az ő segítségével helyrebillenjen a lelked és legyen valaki, akihez ősszel-télen hozzábújj. :)

Lásd be: mindannyiótokkal jót teszel, ha hagyod magad vígasztalni!