Durván játszik, harap a kölyökkutya, kaptam tanácsokat, de félek, hogy agresszív/félős kutyát nevelek belőle?

Szóval adott egy 3 és fél hónapos törpe schnauzer kölyök. Már amióta ideérkezett (8 hetesen) küzdünk, a durva harapás ellen. Akaratos, domináns, hisztis kölyök. Valószínűleg az alomtestvérei között ő lehetett a góré. Már neveltünk fel 2 schnauzert is, szóval nem 0 tapasztalattal vágtunk bele. Egyébként nagyon okos, könnyen tanul, már tud trükköket, az ülés pedig nagyon stabilan megy neki, bármilyen helyzetben lehet ültetni, ha van nálad valami érdekes számára. A kapcsolatunk nagyon jó (volt?), mindig barátságosan, játékosan közeledik/közeledett felém. Viszont a durva játék, harapás mindig probléma volt. Hiába koppintottunk az orrára, csak durvább lett, az ellökés is csak felspanolta, grabanc megfogás is csak rátett egy lapáttal, az meg, hogy lefogod, hogy kicsit megnyugodjon, egyenes zsákutca, csak vergődött és harapott az ember kezében. Az "angolos távozás" (ha durva egyedül hagyom) sem működött, mivel mikor felálltam és kimentem a szobából, utánam surrant (hihetetlen gyors :D ) . Most azt tanácsolták, hogy ha rossz, durva, harap, akkor egy üres műanyag flakonnal koppintsak az orrára (nem erősen) . Attól inkább megijed, nem pedig fájdalmat okozok neki. Ezt ma el is kezdtem alkalmazni, mivel úgy beleharapott a lábujjamba, hogy tocsogtam a vérben. Szóval azóta, ha harap, akkor kap az orrára. Mindemellett van egy idősebb snacim, vele is szokott durvulni, de szegény már nem tudja helyre rakni a kölyköt, így mikor vele is durván játszana, akkor is koppintok rá a flakonnal. Kb. 4-5x alkalmaztam, de javulni látszik a dolog. Már csukott szájjal jön oda hozzám (előtte mindig nyitott szájjal, és amikor hozzám ért, azonnal harapott) , ha játszunk és véletlen a kezemet kapja el, rá se harap, azonnal elengedi (nagyon hamar észreveszi a hibát) . Van, hogy csak simán odajön, az ölembe ül, és hagyja, hogy simogassam, meg sem próbál belém harapni. Előtte ez elképzelhetetlen volt. Ha az idősebb kutyával durvulna a helyzet, leállítja magát, elmegy. Viszont azóta, amióta "flakonozunk" nem olyan játékos, nem annyira keresi a társaságom, nem figyel eléggé rám (úgy, mint előtte) . És szemmel láthatóan kevesebbszer sikerül elérnem, hogy csóváljon. Félek, hogy a kapcsolatunk rovására megy, ez a fegyelmezés. Próbálok azóta több hangsúlyt fektetni az együtt töltött időre. Többet tanulunk (trükköket) , többet játszunk (labda eldobás, huzi-voni) . Plusz az is nagyon aggaszt, hogy mi lesz, ha megsínyli ezt a fegyelmezést, és nagykorában agresszív és/vagy félős lesz.

Amint megkapja az oltásait, megyünk kutyasuliba és nagyon figyelünk majd a szocializációra.

Azt még elfelejtettem írni, hogy amikor koppintok az orrára a flakonnal, határozottan mondom neki, hogy "Nem!" , hogy később már ez is elég legyen a fegyelmezéshez.

Nektek mi a véleményetek a leírtak alapján? Jó ez a módszer, vagy felesleges agresszió? És szerintetek a mostani viselkedés változása fegyelmezettség, komolyság vagy inkább valami negatív dolog (félelem, bizonytalanság) oka?

Nem szeretném elrontani, nagyon szeretetre méltó kutya, de olyan hisztiket tud rendezni (ha pórázon van és nem engedem oda ahova szeretne menni akkor hanyatt vágja magát, morog, tépi a szájával a pórázt, és ha odamennél leállítani harap. Vagy ha valami nem tetszik neki, mondjuk, hogy kiakarod mosni a fülét [állatorvos által adott fültisztítóval] akkor is harap, odakap, nem engedi, vergődik, nem lehet lefogni sem. Bár ezeket a problémákat még nem próbáltuk "flakonos megoldással" , szerintetek ezeken is segíthet?)

Mielőtt megkapnám, hogy állatkínzó vagyok, mindenkit tájékoztatok, hogy pozitív megerősítéssel tanulunk trükköket, sétát is, de csak szeretettel/kedveséggel/jutifalival/babusgatással nem lehet kutyát nevelni, kellenek szabályok, főleg a snaciknál, akik amúgy is hajlamosak makacskodni. Nem gyerekpótlék számomra egy kutya, hanem legjobb barát, akivel fontos, hogy harmonikus (egymást kölcsönösen tisztelő) kapcsolatunk legyen, hogy az együttélés ne kínszenvedés, hanem öröm legyen.