Szüleimmel akadtak gondjaim a kutyám miatt. Mit mondhatnék még nekik?

A kutyát el kell kezdeni nevelni, és megfelelően lefárasztani. Ha ez nem történik meg, akkor idősebb korában is rongálni fog ugyanígy.

Ezenfelül el kell látni neki való rágnivalóval is.

Nem értem. Akarod te egyáltalán azt a kutyát? Nem értem, miért nem örülsz neki?

Igen, a kutyus kamasz, de elárulom, hogy egy 5 éves kutya sem úgy kerül új családba, hogy K-9 kiképzést kapott és mintakutya.

A menhelyi kutyákra nem az a jellemző, hogy az előző gazdi foglalkozott volna velük bármit is, a menhelyesektől meg értelemszerűen nem is várható el, hogy minden kutyát elkezdjenek képezni (azon túl hogy teljes orvosi ellátást adnak a kutyának, illetve elkezdik a szoktatást a pórázhoz meg egyebekhez).

Hidd el, egy 5 éves kutya is ugyan így viselkedne. Inkább szedd össze magad és kezdd el nevelni a kutyát, adj neki valamit amit rághat és játssz vele sokat!

Két kutya sem egyforma.

Valamelyik csak kölyökkorban rág, és később "benő a feje lágya", valamelyiknek pedig olyan a jelleme, hogy egész életében ilyen kis csintalan virgonc marad.

Mekkora kutyus, és milyen fajtára hasonlít leginkább?

A napi 2 séta minimum lenne. Könnyen lehet ám, hogy kifogtatok egy örökmozgó, rendkívül aktív kutyát, aki valóban a jelleménél fogva ilyen, és nem pedig a kora miatt. Ettől még normális a kutyátok, csak több foglalkozásra van szüksége, mint a többi "átlagos" ebnek. Ez nem baj, ezzel együtt lehet élni, de még nagyon sokat kell tanulnotok, főleg ha első kutyáról van szó.

A megfelelő mennyiségű testmozgatás az alapja mindennek, de önmagában véve még ez sem elég ahhoz, hogy leszokjon a rágásról, rongálásról. Ezeket aktívan tiltani kell neki, erőteljes rászólással, elzavarással. Legyenek számára elérhetőek játékok, és kapjon rendszeresen rágórudakat is (nem csak dentastix és társai, amit az én kutyám kb. egyben lenyel, hanem normális bőr rágókát, amivel 1-2 órán át leköti magát).

Szóval mozgatás, és nevelés is kell neki. De emellett agyilag is le kellene fárasztani: taníts neki trükköket- ül, fekszik, marad, stb. Ez a kapcsolatotokat is erősíti majd, és őt is fegyelemre tanítja.

És ne csak te csináld ezeket, vedd rá a család többi tagját is hogy foglalkozzanak vele. Osszátok meg a feladatokat, hogy mikor ki viszi sétálni, stb. A szabályokkal kapcsolatban egyezzetek meg, ne legyen az, hogy egyik családtag megenged x dolgot a kutyának, másik családtag meg leszidja érte.

Röviden tehát, nem lehetetlen feladat, foglalkozni kell vele és kész. A 3 éves is lehetett volna ilyen, ezen már ne bánkódj. Nagyon ritka az, amikor egy olyan kutyát fogsz ki a menhelyről aki konkrétan tökéletes, nevelni se kell egyáltalán mert annyira szuper kutya. (Nekem sikerült. :)

Szóval sok munka lesz még evvel az ebbel, de hidd el, megéri majd minden percét, mert csodálatos kis állatka, akit néhány közös hónap múltán már nyugodt szívvel fogsz a legjobb barátodnak hívni. És a vele való foglalkozás már nem teher vagy kötelesség lesz, hanem öröm.

Sok sikert! :)