Ha a gyerek akarta a kutyát, csak ő foglalkozik vele?

Ha van elég zsebpénze hogy fizetni tudja ezeket, akkor én azt mondanám hogy legyen az ő feladata ezeket megcsinálni. Ő vállalta, nem ti.

16/f

Az enyémek szerintem nem annyira akartak kutyát, de sokat nyaggattam őket és jól tudták hogy imádom a kutyákat ezért beleeggyeztek hogy "na, úgyis kéne konyhamalac". Ők fizették a kutyát mert tenyésztőtől vettük és úgy nem tudtam volna kifizetni. Anyumék tipikus falusi kutyatartást ismerik, (kicsapod az udvarra és adsz neki enni) na azóta sokat fejlődtek, pl reggel anyum viszi sétálni, soha nem kértem rá, ő akarja vinni, este apum szokott játszani velem, van hogy anyum is beszáll és hárman játszanak (ez éjjel szokott lenni mikor hűvös van és én már alszok) azóta lett diákmunkám így amit tudok fizetek, de ha valami épp drágább vagy nincs rá pénzem akkor kipótolja (táp, felszerelés, kutya adó és a kötelező oltás az enyém az orvosi költségeket többnyire ő fizeti és a kutyaiskolát is állta) na most eleinte tényleg maradékkal akarták etetni de azóta rájöttek hogy nem főzünk annyit hogy neki bármi is maradjon ezért minőségi tápot kap és ha van akkor pl csontot vagy enyhén fűszerezett, nem túl zsíros ételmaradékot(ezt is én tanítottam nekik hogy mit szabad és mit nem, mióta egyszer a kutyánk fűszeres kaja után kegyetlen hasmenést kapott nagyon odafigyelnek). Dióhéjban eleinte elég laikusan álltak a dolgokhoz de azóta beletanultak és mára imádják a kutyánk, a költségeket pedig felezzük. Én azt mondom hogy ha egy kutya családba kerül ott nem lesz olyan hogy enyém tiéd viszont csak annak kötelező gondoskodni a kutyáról aki a legjobban akarta, a többiek max segítenek ha akarnak.

17/L

Első körben csak akkor szokás kutyát venni ha az egész család akarja és beleegyeztek. Más esetben sem a kutyának, sem a családnak nem jó.

Tegyük fel te veszel egy kutyát és anyukád nem egyezett bele és utálja a kutyát. A kutya ezt a viselkedésből megérzi és anyukád és a kutya is folyamatosan frusztrált lesz amikor egymás közelségében vannak. Mivel egy házban laktok ez elkerülhetetlen és mindennapos. A kutyát ez komolyan megviseli mert fogalma sincs, hogy miért utálják és ez késöbb akár komolyabb nevelés problémákra is vezethet, illetve anyukád elleni agresszióra mert semmi kötődés, tisztelet nem alakul ki így köztük.

Ilyenkor szerintem elenyésző probléma, hogy ki fizeti a kutya költségeit.

Különben normálisan úgy működne a dolog, hogy a gyerek leül a szüleivel megbeszélni, az egészet beleértve az anyagiakat is és a késöbbiekben ehez tartják magukat. Szerintem a szülőnek kevésbé megterhelő ha ő állja ezeket a költségeket mintha a gyereknek, attól teljesen függetleünül, hogy ezzel a gyereket arra neveli, hogy beosztja a pénzét.

A takarítás az egyértelműen a gyerek dolga a séta pedig szerintem belefér egyszer egyszer ha a szülő is elviszi ha éppen a gyereknek olyan elfoglaltsága van. Esetleg a szülő csatlakozik a gyerekhez egy-egy sétára. Ez a szülő-gyerek kapcsolatot is segítheti.

A kutya költségei nem érnek véget a vételárnál, sőt csak utána kezdődik. Ezért lenne célszerű vagy fix kereset mellé venni a kutyát(ami egy gyerek esetében ritka) vagy megegyezni a szülőkkel mielött kutyát vesz az ember, mert a végén mindig a kutya jár a legrosszabbul.

Normál esetben azért egy gyerektől nem lehet és nem szabadna elvárni, hogy egyedül ekkora felelősséget vállaljon. Hogy keressen havi 15-20.000 ft-ot minimum, hogy minden pénzét a kutyára költse. Ahogy azt sem lehet tőle elvárni, hogy egyedül nevelje az ebet, egyedül foglalkozzon vele mindig. Pont ezért mondják örökké, hogy gyerek ne kaphasson, ne tarthasson kutyát! A kutya az egész családé.

A havi egészségügyi kiadásokat, az etetést és a kutyaiskolát a szülőnek kellene állnia, ahogy a rendkívüli orvosi költségeket is és a neveléssel járó időt is. Ha ez nem fér bele a keretbe, akkor nem lenne szabad állatot vállalni!