Aktív állatvédőktől/mentőktől kérdeznék?

Itt olyat nem találsz. Ez nem hobbi és nem munka. Ha így gondold, akkor nem csinálod, nem fogod csinálni elég komolyan.

Én egy időben önkénteskedtem, az aktív állatvédők nem lógnak se az interneten, se ilyen oldalakon. Jobb, fontosabb dolguk is van.

A szenvedés megszokható, vagy inkább belefásul az ember, mint az orvos a véres és gusztustalan sebekbe. Tudtad pl, hogy amerikában a kiképzés része, hogy vágóhíra kell menni, illetve megtanítanak helyben "könnyíteni" az állat szenvedésén stb? Egy állatvédőnek ez is feladata, hogy a valóságban éljen, és a valóságban halál is van, sőt fonots része, visszahúz a földre és tisztázza az élet értékét. Ezért szánalmas, amit egyesek pl itt ezen az oldalon művelnek, a karosszékből osztják az észt, állatvédőnek hiszik magukat, holott közük nincs hozzá, látszik, hogy érdemben soha semmit nem tettek... a hozzállásukon... Félreértés ne essék, én se vagyok jelenleg aktív, de nem is akarom a világot megváltani, mert nem lehet. Bőven elég csak még 1 állatot megmenteni...

Ha elpusztul az állat, vagy későn érsz oda az szomorú, de jön a következő, az élet meg megy tovább. Mint írtam, belefásulsz, ami egyrészt rossz, mert saját emberségedből vesztesz, másrészt jó, mert objektívebben tudsz segíteni. Pl egy állatorvos se tudná hatékonyan végezni a munkáját, ha érzelemtől fűtve hadonászna a szikével.

A rehabilitáció vége nyilván elkeserítő, de ezt az ember tudja és vállalja. Végül is ez is a "szakma" az áldozatokról szól.

Eredeti gazdi felkutatásában, új gazdi keresésében is rengeteget leehet tenni gép mögül. Ha ezt senki nem csinálná, nagyon nehéz lenne sok dolog és ez is része a mentésnek és a kommunikációnak. Plusz a fajtamentésben fontos szerepe van az internetnek, kell legyen ember, aki aktívan lesi az apróhirdetéseket, gyepmesteri telepek és menhelyek honlapjait, fórumokat, ha van ingyen elvihető vagy kimentendő kutya, riassza a többieket... Na meg a gazdikeresésekhez hirdetéseket feladni, plakátokat készíteni, ez is hozzátartozik és ehhez kell a számítógép.

Amikor kutya van nálam ideiglenesben, persze, szívemhez nő, de nekem ilyenkor arra kell gondolnom, hogy nem sajnálom kell az állatot, hanem segíteni rajta. Én csak egy állomás vagyok az életében a boldogságához vezető úton.

De pont az érzelmeim vezettek ahhoz, hogy csináljam. Csak felül tudok kerekedni a sajnálaton, ami persze megvan bennem, de ez önmagában nem segít szerencsétlenen. Kell hozzá lelki tartás és erő, tudni kell arra gondolni, hogy itt nem az én lelkivilágomról van szó, hanem a kutyáért kell tettekkel cselekedni.

Ha belefásulnék, nem tudnám csinálni, pontosan a szenvedély hajt a segítésben. Ugyanakkor a legnehezebb része elfogadni azt a tényt, hogy egymagam nem tudok minden kutyán segíteni, nem tudok minden kutyát hazahozni ideiglenesbe, mindig lesznek, akikről le kell mondani és tudni kell mérlegelni, melyek legyenek azok, akiket felkarolunk és melyek azok, akiket meghagyunk másoknak.

A sok szomorúságot viszont kompenzálja az a sok-sok boldog tekintetű kutya, akiket jó családokhoz segítettünk, ezért bírja és akarja az ember tovább csinálni, ez óriási motiváció...

Ugyan most a szülés miatt nem igen vagyok aktív állatmentő,mert nem bírom és most a gyermekem az első,de gazdikat attól folyamatosan próbálok,de például beteg kutyákhoz nem minden esetbe nyúlok,ezért lelehet szólni!

Elhihetitek nekem sem könnyű,de aki anya az tudja miről is beszélek.

Lelkileg túl kell lépni egy-egy halál eseten ez az élet rendje!

De bele kell tudni gondolni abba is,hogy mennyi kutyát mentettél meg,mennyi boldog életet okoztál nem csak abba hány kutya hallt meg karjaid között.

Igen bele lehet fásulni egy idő után.

Álletvédő nem attól lesz valaki,hogy vega lesz meg oktat másokat,nem ez nem itt kezdődik.

Ez nem szakma ez nem hobbi ez nem munka ez egészen más.

Úgy érzem nehéz dolog feldolgozni-elfogadni,hogy egy kutya élete előtted megy el,de te megpróbáltad ez a lényeg

és inkább a többi kutyán kell segíteni nem azon amelyik már elment ezek kemény szavak,de így van!

Elég sok állatvédő érhető el az interneten az internet segítségével is sok gazdát lehet találni és sok segítséget lehet adni,tév,hogy állatvédő nincs interneten.

Nem az a cél,hogy minnél több kutyát ments meg ez nem verseny nem a világot kell megváltani a lényeg,hogy amire képes vagy azt csináld meg mindent amit kitudsz hozzni magadból tedd meg.

Szeretem mikor megyek az utcán és szembe jön velem az az eb a boldog új családjával makk egészségesen akit még a kocsi alul szedtem ki lelki sérülésekkel,csont soványan.

És nekem ezért megis érte.

Örülök,hogy te is segítesz az állatokon,csak így tovább.

Bocsássatok meg, hogy ezt mondom, pontosan tudom, hogy milyen tényezők vezetnek ide, és ha ilyen vitába keveredek, mindig az állatvédők oldalát képviselem, de ezt régóta szeretném tudatni valakivel, hogy sok állatvédő az évek során, és azokból az okoból amiket fent is leírtál átesik a ló túloldalára. Sokszor az az érzésem, hogy annyira csalódtatok az emberekben (okkal), hogy mindenkiben csak egy potenciális kutyaelhagyót láttok. Tudjátok nagyon rosszul esik egy gazdijelöltnek, hogy olyan feltételekhez van kötve pl egy menhelyi kutya elhozása, amik túlzóak. Én pl nem kaptam kutyát azért, mert albérletben laktam. Egyébként is szerelmes vagyok egy fajtába, úgyhogy végül vettem kutyát, de mérhetetlenül rosszul esett. Mostmár 3,5 éve van kutyám, apámnak van vidéken családi háza, tehát nem fordult volna elő, hogy költözés miatt visszaviszem, vagy ilyesmi, mégsem kaptam. Van egy barátom, aki hirtelen felindulásból teljesen felelőtlenül nulla hozzáértéssel vett kutyát, és végül arra jutott, hogy meg kell tőle válnia, és menhelyre adta. (Nem minősítem, meg van róla a véleményem, már a vásárlásról is próbáltam lebeszélni) Azzal együtt mindent megtett, hogy minél kevesebb időt töltsön a menhelyen, és ezerrel dolgozott a gazdi keresésben. A kutya rebbenős, félős rossz idegzetű (szaporítótól vette) kutya, ezért semmiképpen sem akarta városba adni, neki a legjobb egy kert lenne, ahonnan ki sem kell mozdulnia, ugyanis mindentől fél. Végül talált egy családot, akik vidéken élnek, lovakat tartanak, és nagyon megtetszett nekik a kutyus, nagyon szerették volna. A srác el is ment hozzájuk, leellenőrizte, hogy milyen helyre kerülne. Miután mindent rendben talált, kikísérte őket a menhelyre, ahol olyan vallatással szembesült, ami minden normális ember lelkét megviseli. Aztán azért nem adták ki nekik a kutyát mert elmondták, hogy van egy tacskójuk, aki szabadon járkál a lovarda területén, és az éjszakát bent tölti, mellé szeretnének egy nagyobb, komolyabb kutyát. Az volt az állatvédők válasza, hogy a kutya nem önsétáltató, és ha a másik kutyájukat így tartják, akkorez is önsétáltató lenne, és nem adták oda. Pedig jól ismertem ezt a kutyuts, tényleg az lett volna a legjobb neki, ha egy olyan helyre kerül, ahol biztonságban érezheti magát, ahonnan nem kell kimennie a félelmetes autók és biciklik közé.

Tényleg eszem ágában sincs vitát szítani, pontosan tudom, hogy miért vagytok ennyire elővigyázatosak, de mégis sokszor túlzásnak érzem.

Szóval azt hiszem, hogy a komoly álltavédők egy idő után kiábrándulnak az emberekből, bizalmatlon lesznek, és ez annak a következménye, hogy rengeteg emberek által elkövetett szörnyűséget láttak már. Ez amúgy a jobbik eset, a rosszabbik, hogy sokszor (szintén érthető okból) olyan felsőbbrendűség tudat alakul ki, ami gőgössé teszi őket, és lenézik az egyszerű kétlábúakat, akik csak azért akarnak kutyát, mert szeretik.

Tényleg bocs, gondolom lesz, akinek a lelkébe gázoltam ezzel, de szerintem nem árt, ha ezt is tudjátok.

Ne haragudj és tudom, hogy nem a kérdéshez tartozik, de: "neki a legjobb egy kert lenne, ahonnan ki sem kell mozdulnia, ugyanis mindentől fél". Egy felelős ember nem így gondolkozik. Pontosan, hogy szocializálni kellene a kutyát, a környezethez, más kutyákhoz stb. Persze nem ismerem a kutyát, így nem mondhatok véleményt, de sokszor az emberek hajlamosak rámondani, hogy rossz az idegrendszere. Ha így is van, ez a legtöbb esetben bizonyos mértékig kezelhető, csak meg kell találni a megfelelő módszert, sok-sok türelem kell és szakember segítsége.

Azért nem értek veled egyet rengeteg ponton, mert a tapasztalat az ellenkezőjét mutatja. Pl. lehet, te albérlet ellenére is meg tudtad volna a dolgokat oldani, ugyanakkor én a saját környezetemben is láttam már erre nem is egy ellenpéldát, amikor mégsem sikerült. Igen, olykor valóban túl magasnak tűnnek az elvárások, de mivel rengeteg a negatív tapasztalat, azért vannak ezek. Azt nem várhatod el, hogy téged tekintsenek az üdítő kivételnek, mert ezt senki nem tudhatja előre. Viszont azt is megértem, hogy rosszul esik.

Mi mindig megnézzük a helyet, ahová a kutya kerülne. Volt már olyan, hogy azért nem adtuk, mert bár szuper lett volna, de nem volt biztonságosan megoldva, hogy a kutya ne szökhessen ki és a gazdajelölt által megfogalmazott megoldási lehetőségek nem nyerték el a tetszésünket... Stb. igazából ezeket szerintem csak az érti meg 100 %-osan, aki csinálja és rálát a dolgokra teljes mértékben. Nálam egy dolog az, amivel nem mindig értek egyet, az a kertes házba lakásba bejárással dolog. Ugyanis úgy gondolom, hogy egy kerti kutya, amelyik kennelben alszik, de van eleget foglalkozva, ugyanolyan teljes életet élhet, mint egy lakásba bejáró kerti kutya, és lakásban tartottal is lehet eleget foglalkozni, eleget mozgatni. Míg arra is van példa sajnos, hogy kerti, de bejárós kutyával vagy lakás-kutyával sem foglalkoznak, tehát én ezt nem tenném kikötésnek igazából, a lényeg a gazda hozzáállása a kutyához, na meg magához a kutyatartáshoz.

Őszinteségért lepontozás jár? Mindegy nem gyűjtök pontokat, csak szerettem volna leírni azt, amin sok emberrel vitatkoztam már, akik sima civilek, és még annyira se látnak rá, mint én, mindig titeket védtelek, mint ahogy ezt le is írtam, de érdemes látni a másik oldalt is. Nagyon sokan nem szeretnek benneteket emiatt, én a magam részéről megértem. Valószínű amúgy, hogy kommunikációval meg lehetne oldani ezt, edukálni kellene az embereket. Ugyanakkor az a szomorú igazság, hogy aki kutyát akar, annak lesz is kutyája. Ha a menhely nem ad neki, akkor jól megsértődik, és vesz egyet szaporítótól, vagy keres egy ingyenelvihetőt az expressz.hu-n. Ezzel ugyanúgy az állatvédőket terheli, csak közvetve.

De nem tartozik a tárgyhoz tényleg, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az állatvédők sokszor a sok csalódás miatt a kelleténél jobban megkeményednek, radikálisak lesznek.

Egyébként azért értettem egyet azzal, hogy boldog lett volna egy kertben, mert a szüleimnél nekem is van egy ilyen kutyám, tehát pont ismerem a nagytestű kutyák ideggyengeségét. Az enyém akivel pesten élek iskolázott, jól szocializált, meg minden, de az otthoni kutyussal hiába küzdöttünk, nem tudtunk vele semmit sem csinálni. Anyukám másfél hónapig törpejárásban guggolva sétáltatta, mert eleinte egyáltalán nem viselte, ha a póráz végén állt egy ember. Aztán másfél hónap alatt eljutott odáig, hogy fel tudott állni mellette, a kapun átlépés újabb hetek voltak. Aztán a falevelek lehullottak, és azok zörgésétől félt, mire azt megszokta, megfagytak, annak meg megint másmilyen hangja volt, és attól is félt. Kb egy évig próbáltuk jutalomfalatokkal sétához szoktatni, de mivel soha egy percig sem élvezte, hanem csak rettegett, feladtuk. Azóta köszöni szépen, nagyon boldogan él 3000 négyzetméteren a macskájával, és a világért sem lépne ki a kapum. A barátom kutyája ugyanilyen volt. Már volt tapasztalatom a félős kutyák kezelésében, ezért sokat próbálkoztam vele én is, de nem lelte ő sem örömét a sétában. Egyszer annyira megugrott egy biciklitől, hogy kirántotta a kezemből a pórázt, és elrohant keresztül a hév sineken, a boráros téren, meg mindenen át, én már bömbölve rohantam utána, de nem értem utol. A ház előtt ülve, magát összehúzva találtam meg. Borzasztóan boldog volt, hogy beengedtem a lakásba. Ez a kutya kiskorától szocializálva volt, mert függetlenül attól, hogy a gazdájának lövése nem volt, én nagyon sokat foglalkoztam vele, és vigyáztam rá. Ha elengedtem a kutyafuttatón hazamenekült. Az én kutyámat szerette, de vele is csak bent játszott, ahol biztonságban volt. Egyébként valószínűleg hallássérült, és ezért ilyen. Láttam már ilyet, tényleg jobb lett volna neki egy kertben, ahol nem kell férnie.

Amúgy azt sem értem, hogy egy hitelből vett lakás mennyivel biztosabb, mint egy albérlet?

Na de bocsbocsbocs az offért, nem akartam ennyire eltérni a tárgytól, csak szerettem volna ezeket a gondolatokat megosztani valakivel, aki érintett a témában, mert én hiába magyarázok azoknak, akik szerint az állatvédők radikálisak, és a kutya bárhol jobb helyen van, mint egy menhelyen.