Van egy kb fél éves staffi keverék kislány kutyusom (talált kutya) és szerintem nem szeret se engem, se a helyet ahol él. Mitől lehet ez?

Először is ne szökjön! Csináld meg a kerítést normálisra, vagy ne legyen kutyát, ha nem tudod őket a törvényi előírásoknak megfelelően tartani!

Mit próbáltál eddig tenni, hogy oldódjon a félelme és elkezdjen kötődni? Mennyi és milyen minőségi foglalkozás van vele?

Nekünk is volt egy talált kutyánk, az utcáról lett összeszedve.

Kölyökkorában került hozzánk, de felnőtt korában is nagyon félős volt.

Az én kutyám egy horrort élt meg az előző helyén, konkrétan egy zsákba tették és agyon akarták ütni.

Közel egy év kellett, hogy ne rettegjen tőlünk, ha egy villa leesett, összepisilte, kakilta magát.

Elbújva, külön helységben evett, a farka a hasa alatt, ha ránéztünk és kialakult egy szemkontaktus, elkezdett sikoltozni.

Mi lakásban tartottuk nem kint, a kertbe csak felügyelet mellett lehetett, de oda is egy cirkusz volt kicipelni.

Nem tettünk vele mást, csak élt velünk, mellettünk és ha tehettük, simogattuk, becézgettük, de nem erőltettünk semmit.

Majdnem egy év telt el, amikor magától odajött hozzám, éppen le voltam hajolva és nagyon kis bizonytalanul megnyalta az arcom.

Azóta (12 éve) jóban vagyunk, az életénél jobban szeret minket, de rajtunk kívül mindenkit utál.

De legalább már nem fél, sőt néha kifejezetten nagy a szája, hála Istennek!:)

3-as vagyok

Most is itt fekszik és a feje a lábamon.:)

Először is, ne tudjanak kimenni a kerítésen.

Másodszor pedig rehabilitációval foglalkozó szakemberhez érdemes fordulni.

Mivel nem tudom hol éltek, ezért ezt nézd meg és innen válassz:

[link]

Szerintem több kontakt kéne vele, kölyök még és ilyenkor könnyebben rehabilitálhatók, emellett staffi keverékként rövid a szőre és kölyköt amúgy se kéne ilyen hidegben kint tartani, ezért jobb helye lenne bent veletek a lakásban, hamarabb megszokna titeket.

Az én kirakott kutyámat kb egy évesen találtuk egy faluhely kivezetőútjának a végén egy buszmegálló mellett a méteres gazban árokban egy rongyon kucorodni. Ő nagyon boldog volt hogy felvettük, nagyon emberszerető típus, a mai napig soha egyszer sem nézett még csúnyán se egy emberre se (kutyákkal voltak problémák de megoldódott), rá merném bízni bármelyik nyafogós gyúrósabb gyereket is annyira imádja őket, de rettentően félős volt. Konkrétan egy évig ha söpréshez készültem és felvettem a söprűt, vagy ásót, vagy bármit aminek bot formája volt a kutya elbújt a házába. Nagyon sokáig tartott mire megértette hogy már nem az előző helyén van és senki nem fogja bántani. Egyébként ő egy tacskó-staff keverék lehet, most már lassan a 10. évét tapossa. :)