Így kínzás volna kihozni egy kutyát a menhelyrõl?

Így ne. Az udvari tartással nincs gond, ha nem rövidszőrű kutya, a séta is jó.

A gond a kaja, és az, hogy nem költenének állatorvosra sem szükség esetén.

Ettől az etetéstől viszont könnyen lehet baja, de egyébként is előfordul olyan betegség, sérülés, ami orvosi ellátást igényel.

Mivel ez nem lenne biztosítva, ne hozz kutyát, majd csak akkor, ha ezeket tudod finanszírozni.

Így ne!

Mert ha "minden rendben", akkor OK, aláírom, még a nem megfelelő kajával is sokkal jobb, mint a menhely DE! ha bármi baja lenne, végignéznéd, ahogy a szemed előtt azért pusztul el, mert a szüleid sz*rnak rá? Elpusztulhatna akár valami "banális" dologban mondjuk 7-8 évvel a várható élettartama előtt - ezt NE!

Esetleg nézz utána a kisállatbiztosításnak, azt talán tudnád fizetni, az önerőnek megfelelő összeg 2-3 szorosát pedig előre tedd félre. Így ha valami baj lenne, akkor bizonyos összeg felett a biztosító fizetne.

És akkor két dologról még nem volt szó:

1. Ha kajára abszolút nem akarnak költeni, állatorvosra meg a minimumot, mi a helyzet a kiképzővel? Nem arról van szó, hogy minden menhelyi kutya problémás, hanem hogy kellő hozzá nem értéssel melletted is szedhet fel olyan viselkedési problémákat, aminek a kezeléséhez te nem vagy elég.

2. Nagyon fontos, hogy a családban mindenki akarja a kutyát és mindenki szánjon időt arra, hogy foglalkozzon vele.

- a kutya nagyon is megérzi a feszültséget, ha nem szeretik

- ahhoz, hogy a kutya hallgasson mindenkire, mindenkinek foglalkoznia, gyakorolnia kell vele. Gondolhatod mi lesz abból, ha anyukád nem tudja elkérni tőle a döglött patkányt (ami vagy mérgezett vagy nem), nem tud mit kezdeni, ha elkezd ugrálni a szomszéd 90 éves Gizi nénire stb. Szóval ez nem csak baromi jó hisztiforrás, hanem veszélyes is.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de én a helyedben várnék a kutyával addig, amíg önállóan el nem tudod látni, mert ez így hosszú távon neked is, a kutyának is és a szüleidnek is szívás lenne.

Ha vigyázol rá és az óvintézkedések megvannak, akkor nem lesz beteg, vagy csak olyan átmeneti, amit tudsz otthon orvosolni.

Tapasztalat, én már megtanultam az ilyen dolgokat, mert nekem is így lett kutyám. Csak én kikötözve találtam a falu határába és onnan hoztam haza. Akkor mikor hazahoztam elvittük egyből orvoshoz, megkapott mindent: 2 oltást, azonosító csipet, külső élősködök ellen cseppet, belső férgek ellen tablettát, illetve adott a doki egy sampont, amitől regenerálódik a kikopott szőre. Beregisztráltuk, nem volt kérdés, hogy maradhat. Viszont otthon szembesültem a tényekkel, amit a szüleim előtte nem mondtak. 1 Nem fognak neki kaját venni, eszi a maradékot. 2 Nem lehet beteg, mert még egyszer ennyit nem költenek el erre a "dögre", az Ő szavaikkal élve. 3 Oldjam meg magam a tartását, nevelését, az első viselkedési problémánál, ha nem tudom kezelni a kutya repül.

8 éves voltam ...

Hát mit volt mit tenni, nekiláttam. Mindennap iskola után elvittem megjáratni, körbejártuk a falut, elvittem erdőbe, mezőre, 1-2 órát szoktunk kint lenni, nem tudom pontosan, mert sosem az időt figyeltem, hanem csak mászkáltunk, szaladtunk, míg el nem fáradtunk vagy be nem sötétedett. Minden este összeszedtem a házban lévő összes maradék kaját, ami aznap termelődött és azt adtam a kutyának. Ha nem volt elég, akkor vagy "loptam" hozzá a rendes kajából(tészta, rizs, krumpli, leves, de volt, hogy egész rántotthúst loptam csórimnak:D) vagy pedig odaadtam az én vacsorám felét, majd a másik felének a felét is elkunyerálta:) Éjjelre pedig, ha nagyon hideg volt, beengedtem a kazánházba, de reggel hajnalban rohantam ki hozzá kiengedni, mert ha apám meglátta meg akart verni mindkettőnket, mee, hogy büdös lesz bent a kutyától ..

Minden évben, amikor vittük az egy kötelező oltásra a dokitól kértem 4 adag cseppet a kullancsok, bolhák ellen, így a kullancsfertőzések, betegségek elkerülhetőek voltak, illetve féregtelenítőt is kértem 2 adagot, félévente adhassak neki.

Volt, hogy hasmenése lett, hányt, megbetegedett. Ilyenkor jöttek a házi "praktikák", eljátszottam, hogy én is beteg vagyok(nagyon ritkán, talán kétévente 1x volt beteg), így otthon maradhattam vele és tudtam neki főzni sutyiban rizst, répát, krumplit meg adtam neki aludttejet. Ezek mindig bejöttek meg ott voltam én neki.

Szóval meg lehet, még ha meg is van kötve a kezed.

Sok sikert:)

Nem bántásból, de tényleg ne legyen kutyád inkább.

A legnagyobb probléma, hogy csak te akarod a kutyát, és a szüleid nem akarnának rá költeni. Te pedig egymagad biztos nem tudnád finanszírozni.

Emberi ételeket nem adunk kutyának, még rövid távon sem, mert borzasztó fűszeres és mérgező is lehet nekik egy-egy kaja. Még ha jó minőségű tápot kapna, akkor is lehet szüksége orvosi ellátásra, de ilyen etetés mellett viszont biztos, hogy sok pénzt kéne ott hagyni az orvosnál.

Viszont amit javaslok neked: legyél ideiglenes befogadó. Nagyon sok állatvédő szervezet keres ilyet. A lényege, hogy pár hétig vagy hónapig nálad van egy kutya, szereted, tanítod, foglalkozol vele, amíg végleges gazdit nem találnak neki. A szervezetek legtöbbször pénzügyileg is támogatnak ebben, szóval kapsz mondjuk kutyatápot és fizetik a kutya orvosi költségeit. Ez jó megoldás lenne szerintem neked, mert maga a kutyázás mint élmény meglenne, és nem kéne hosszú időre elkötelezni magad és pénzügyileg is megoldható lenne, a kutya egészsége sem kerülne veszélybe, plusz még az állatvédőket is segítenéd ezáltal. Helyileg hol vagytok? Keress arrafelé szervezeteket. Hasonló helyzetben én is ezt tenném a helyedben. :)