A kialakult gazdaképet meg lehet változtatni a kutyában?

Nyáron egy kollégám kutyáját gondoztam két hétig a saját kertjükben.

Két hét után, mikor hazajött, én is ott voltam, és este tőlem várta a kaját, körülöttem lebzselt az etetési idő közeledtével.

Aztán persze hamar visszaszokott a régi kerékvágásba.

Igen, meg. De ne bánt, hogy anyukáddal is jól érzi magát. Nem lehetsz mindig mellette. Ettől még ugyanúgy fog szeretni.

Én szándékosan úgy neveltem a kutyámat, hogy az anyukámnak is szót fogadjon. Nagy megnyugvást jelent, ha tudom, hogy van egy hely, ahol jól érzi magát nélkülem is és nem kell aggódni érte.

Kölyök korában és még most is én hordtam kutyasuliba és foglalkozásokra, az anyukám főleg otthon jár vele sétálni. Mindkettőnket nagyon szeret.

Szintén golden reti, hasonló szitu: fél éves kora után egyetemre mentem.

Én azt vettem észre, hogy bàr imádta anyámat amiatt, hogy ő volt vele többet, de nem veszett el az "ázsióm". Rám mindig is jobban hallgatott, vagy hogy mondjam.

Anyám lett az "anyuci", tudod, amolyan mamapicikutyája módon, akit imádott és ajnározott, de a kvázi falkavezér én maradtam, ha mindketten voltunk vele valahol, mindig én voltam a főnök, rám figyelt, hozzám jött - még annak ellenére is, hogy egyetemen végül koleszban kötöttem ki, vagyis a fiatal éveiben szinte csak anyámmal élt.