Ti is ennyire túlzottan szeretitek a kutyátok/macskátok/egyéb állataitokat? (Több lent)

Kiskorom óta megvan a kutyám és együtt nőttünk fel. Mikor szétment a család és magára maradt a kutya, akkor is én jártam át hozzá buszozva csak hogy meglátogassam, tanítgassam, sétáltassam és a bundáját ápoljam. Most sikerült elhozni magamhoz, hogy végre boldogan élje a hátralévő éveit, mert már eléggé öreg. Mindig beszélek hozzá, folyamatosan kijárkálok megnézni mit csinál, folyton szeretgetem és próbálom a legjobb kajákkal etetni. Állandóan elszórom rá a pénzt, hogy mindenféle dolgot vehessek neki. Egyszerűen csak azt akarom, hogy boldog legyen a hátralévő élete, amiért ennyit kellett szenvednie a családom miatt. Nagyon szeretem és bármi rosszat csinál nem tudok rá haragudni. Bár ő idősebbnek számít már nálam kutyaéveket nézve, mégis úgy bánok vele, mintha a gyerekem lenne. Már ott tartok, hogy a páromnál is fontosabb.(Elvégre ilyen szemét pasit, mint ami nekem van bárhol találok.)