Ti estetek már lóról? Ha igen hányszor?

14 éves vagyok, 7 éve lovagolok. Az első 4 évemet egy lovardába húztam le, ahol esélye sem volt leesni az embernek. Utána egy tanyára kerültem. Ott volt az első esésem, mert már az összes ló bement enni, én meg kint lovagoltam. Gondoltam vágtázok egy kört a karám körül. Utána már nem tudtam visszaogni a lovat, csak vágtázott. Csak arra emlékszem, hogy próbálta mndenki megállítan a lovat. Két hétre kórháza kerültem, de nem lett semmi bajom. Utána kb 2 évveel szintén ugyanazon karámok körül vágtázgattam. Nagyon csúszott a pálya, ezért nem ott dolgoztam. Az egyik körbe kb ugyaon ott ahol az első esésem volt elbukott a lovam, és én leesetm róla. Nem lett semmi bajon, a kobak megvédett. A lónak se lett baja. 1 évre rá megkapta azt a lovat. Nagyon vigyázott rám, de az én bénaságomból újra leesetm róla. Szőrén lovaglás közben. Határozdd el hogy beiratkozol, hívdd fel az edzőt, menj és ülj fel arra a lóra! Amúgy hogyan estél le?

Vagyél fel kobakot, és gerincvédőt!

Már nem is tudom, hogy mennyiszer estem, de van néhány emlékezetes.

A legelső esésem teljesen kezdőként történt futószáron. Talán néhány hónapja lovagolhattam (29 évesen kezdtem). Nagyon erős szél fújt. A ló megijedt valamitől és beugrott vágtába. Kb fél kör után leestem, pont a derekamra. Az oktató percekig nyugtatta a lovat. Én eközben próbáltam feltápászkodni, de nem nagyon ment. Finoman mozgattam a lábam ujjait, bokámat, hogy lássam, hogy mozognak-e. Szép lassan négykézlábra vergődtem. Az oktató végig tapogatta a gerincem, nem-e lett valami baja. Segített felkelni, majd feltolt a lóra. Lépésben tettünk néhány kört, aztán kínok kínjával haza vezettem. Itthon fel szerettem volna menni fürödni, fogat mosni, aludni. El is indultam a lépcsőn fel a fürdőbe, szintén kínok kínjával. A fürdőszobában elájultam a fájdalomtól. A férjem hallotta nagy puffanásomat és felsietett. "Felpofozott", majd segített felkelni. Persze ismét elájultam. A fejemen az első ájulástól lett egy tenyérnyi púpom. Másnap mentünk a kórházba. Szerencsére semmi komoly, de a derekam évekig fájt még (szülés után elmúlt, addig nem tudtam hanyatt feküdni). Az esés után jó néhány héttel(kb 6), ismét lovagoltam, azaz csak lépésben mentem körbe-körbe. Amikor jó néhány ilyen alkalom eltelt, úgy éreztem, hogy jöhet az ügetés. Az oktatóim nem siettettek, az én bátorságom ütemében haladtunk. Amikor új helyre mentem lovagolni, mindig elmeséltem ezt az esetet, és nagyon türelmesek voltak velem. Viszont azóta sem szeretem (5 éve), ha gyors lovat kapok. Jobban szeretem az automata lovaknak nevezett okos lovakat.

Volt olyan esésem is, amikor terepen egy bal fordulóban kellett volna beugratni a pacit vágtába, és utána egy hosszú egyenes szakasz jött. Én még nem jártam azon a terepen, a ló viszont számtalanszor. Úgy gondoltam, hogy amikor látom a kanyar végéből az egyenest, akkor ugratom vágtába. A ló viszont nem így szokta meg, hanem még a kanyar elején beugrott és csumi vágtába kezdett. Persze az egyensúlyom kibillent és a centrifugális erőnek köszönhetően jobbra lefordultam a paci elé, aki ügyesen kikerült. Vissza űltem a lóra és tettünk egy újabb kört, és megismételtük a vágtába való ugratást, másodszorra sikeresen.

Volt egy nagyon hasonló esésem karámban is. Bal körön haladva kellett beugratni vágtába, én pedig jobbra lefordultam.

Volt egy téli havas, jeges terepem is, ahol pár tizen méteren belül estem egymás után kétszer. Éppen az orromat fújtam, amikor a paci megcsúszott és lefordultam róla. Vissza űltem. Mentünk néhány métert és egy kis emelkedőn kellett volna felmenni, de szegény paci mindkét első lába maga alá csúszott, én pedig lebukfenceztem pont az emelkedő tetejére.

Ja és meg egy emlékezetes esés, amikor egy ló 2 hétig (állítólag két hétig) nem volt lovagolva, mozgatva (max talán a legelőre kivitték), és simán felűltetett egy oktató. Persze, hogy a drágám teli volt istállógőzzel. Osztályba mentünk volna, hárman. Én voltam az utolsó. Lépésben haladtunk, de a lovacskát alig tudtam vissza tartani, nem győztem csitítani. Aztán elszakadt nála a cérna, és nem kibakolt, hanem szó szerint lerúgott magáról. Repültem egy hatalmasat, kissé fájdalmas volt. A paci persze tombolt a karámban, én kisiettem, a másik két lovat is leszállították a lovakról és középen megállították, amíg kissé lenyugodott a lovam. Na arra a lóra többet nem űltem fel, de egy másikra még az eset után felűltem.

Volt egy oktatóm a sok közül, aki azt mondta, hogy ne fél az eséstől. Leesel leporolod magad és kész!

Szerintem vedd a bátorságot és kérj időpontot, és kérd meg az oktatót, már a telefonba, hogy ne azt a lovat adja (és persze indokold is meg).

Amúgy nem nagy dolog az esés, esni tényleg tudni kell (ezt már valaki írta előttem).

Persze, hogy estem. Lassan három éve, hogy lovagolok, első esésemnél egy éve lovagoltam. Körkarámban mentünk, a lovam megijedt valamitől, kengyel nélkül ügettünk. Beugrott vágtába, én pedig szépen nem ám befelé, nem, pontosan rá a karámfára estem. A jobb felkarom alja teljesen lehorzsolódott, a ló majdnem rám lépett. De túléltem, vissza is ültem. :)

Második most májusban volt, léptünk már csak nagy pályán, a ló megijedt megint egy hangtól, ismét csak beugrott vágtába de most lépésből, és kiugrott oldalra. Hátamra estem, bordarepedéssel és zúzódott medencével, ezt is túléltem. :) Te is fogsz még párszor, ezért kell szorítani nagyon. De ez hozzá tartozik. :)))

Én is rengetegszer estem már le! Kb 10 éve lovagolok, gondolhatod hányszor eshettem le. :) Lovardában kezdtem, ott azért a havi 1-2 esés megvolt eleinte, majd ez a szám lecsökkent kéthavi 1-2-re. Eléggé neveletlen lovak voltak, rendszertelenül mozgatva, stb.

5 éve kaptam meg a lovaim, azóta mindkettőről még csak egyszer estem le, az egyikkel együtt már többször is estem el. Sajnos. Bajunk nem lett, de sajnáltam nagyon szegényt.

Most egyetem keretein belül lovagolni járok tesiként, és ott megdöntöttem a rekordom: egy óra lovaglás alatt két esés! :D Tele volt a paci energiával. De semmi jelét nem mutatta, csak egyszer hopp, rugott egyet ki az egére, én meg már a nyakán csüngtem, onnan meg már elengedtem a ló nyakát. A második esés azon az órán szintén ebből adódott.

Eddig szerencsére komoly esésem nem volt, és kívánom mindenkinek, hogy nekik se legyen! ;)

Ha nem fáj semmid, ne félj visszaülni, akár csak pár kör lépésre, mert az a őár kör is hamar feledtetni fogja veled az esés rossz érzését. Sok sikert! (Y)