Mit csináljak? Én ezt már nem bírom.

Van egy félbértartásos lovam a lovardában. És a pályán nagyon csökönyös. Lovaglások során borzasztóan kivagyok. Sokszor el is sírom magam, hogy én nem ilyen vagyok, én nem tudom ezt tovább csinálni.....Merthogy sokszor oda csípek neki a farára. És ez a pálcázás kb. 10 mp-ig tart nála aztán kezdi az egész nyugdíjas tempót először. Az ülésemet részben elrontotta és a lóval való bánásmódüomról is teljesen másképet ad mint ami én lennék. Néha már méregből húzok rá egyet a farára, de akkor már nagyon utálom magam. És ha ugyan más azt is mondja hogy nála ez a helyes én szerintem nem, de nem tudom, hogy oldhatnám meg másképp. Ha kimegyünk terepre, csak a lovam és én, akkor nagyon ügyes. Teljesen megváltozik. a legkisebb pöccenésre ugrik ügetésbe, vágtába egyszerűen tökéletsen dolgozik. Azt szeretném ha ilyn lenne a pályán is. Csakhogy mindenki lovagolja. Még a legkezdőbbek is felülnek rá és azok meg ráhagyják a nagyitempót, amire rá is szokik. Másrészt oktatóm utalomfalatokkal tömi amikor valamit kjól csinált, így amikor a közelébe érünk érzem, hogy visszatart és belassul. Na ilyenkor nagyon mérges leszek. ... De én nem vagyok ilyen . Én olyan jól tudtam bánni a lovakkal. Annyi ló vált jobbá a kezeim között. DE ezzel a lóval képtelenség a szeretet erejével hatni mert vissza él vele, ha kicsit is nem vagyok vele ilyen full agresszív. De gy nagy baj van. Hogy imádom. És nem akarom elveszíteni. CSak változtatni akarok rajta és mostmár magamon is. De nem tudom mit tegyek... Kérlek segítsetek. Mi lenne a helyes módszer, mert tuti nem az agyon verlek pálcával módszer.